vasárnap esti elmélkedés
2008 április 6. | Szerző: Füleske
Most is az van, mint sokszor, hogy írhatnék sok mindenről, de lusta vagyok. Arról, hogy ma egész nap egyedül voltam, és arról, hogy a Kedves, mint kiderült kettesben, kivel volt, meg arról, hogy a hétvégén meglepően őszintén, társként, megértően tudtunk dolgokról beszélgetni, arról a dologról, azzaz arról a valakiről, aki miatt nap, mint nap a plafonon vagyok. Mert már lerágott csont, én is unom, Ő is unja, és biztos itt is nagyon uncsi olvasni, de attól még mérgezi a mindennapjaimat. Az, hogy folyton versenyzek, hogy folyton belémdöf, az is lehet, hogy nem akar, de én felveszem minden szavát. Igen, az exnek. Valahogy úgy érzem, hogy direkt szekál, és lehet, hogy a női megérzés helyes, vagy csak az járatja a bolondját velem, nem tudom, de így, hogy minden nap kénytelen vagyok találkozni vele… De megbeszéltük a Kedvessel, és nem dühöngött, nem volt pipa, hanem mélyen a szemembe nézett, és elmondta, hogy engem választott annó, engem szeret, és velem szeretne élni. Szóval ez most jó érzés. És nekem kell megküzdenem a helyzettel! Istenem, hányszor leírtam már ezt ide?!?! Olyan jó lenne, ha végre sikerülne, és nem kéne minden munkahelyi találkozásomat az exszel, együtt ebédelést egy csataként felfogni. De jó lenne, ha tudnék bízni önmagamban, tudnám értékelni, ami vagyok, helyén kezelni a hibáimat, elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok… Mert amíg ez nem megy, addig egy fellengzős, lenéző vigyor is tönkre fogja tenni egy másodperc alatt az egész napomat…
Amúgy egyedül is egéz jó napom volt, sütöttem délelőtt sütit, az ebéddel nem kellett vesződni, tegnapról maradt minden, hiába, nem megy a két adagos főzés. Aztán kisétáltam a Deseda tóhoz, 6 kmre, másfél órát lógáztam a lábam, és hazajöttem. Jót morfondíroztam közben. Mostanság a napjaimat a Harry Potter koronázza, alig várom, hogy olvashassam, ugyanis most kezdtem el az utolsó kötetet. Úgyhogy robogok is…
kipurcanós hét…
2008 április 5. | Szerző: Füleske
A hétfői nyamvadságot igen vad hét követte, csak kapkodtam a fejem. Kedden színházban voltunk, fekvés 1/4 12-kor, szerdán mostam, porszívóztam, felmostam, vasaltam fél 10-ig, fekvés 1/2 12-kor. Csütörökön este fél nyolcig a munkahelyen csesztem a rezet, hogy aztán hazajőve a pénteki bulira készüljünk. Bár a Kedves addig már megsütötte a püspökkenyeret, meg a görög sali is készen volt már, de hátra volt még a gyümölcstorta, meg hurka-kolbász sütés. És ezek után csak azért nem kellett elkezdenem összepakolni a hétvégére, mert aznap délután végül lemondtuk a túrát, Erdeifenyő barátnőmnek ugyanis vegyszerezni kell a hétvégén. Jó lett volna dumcsizni végre, de azért ezzel a héttel a hátam mögött egy kicsit örülök, hogy nem kellett 400 km-t utaznom. És tegnap este tízre értünk haza a névnapozásból a cégtől. Így leírva nem is olyan gáz ez a hét, és belegondolva 3 gyerek mellett talán minden hetem ilyen lesz… Szóval nem ártana felkötni a gatyómat… 🙂
Nyamvadtság
2008 március 31. | Szerző: Füleske
Utálom azokat a napokat, amikor ilyen nyamvadt vagyok. Lusta? Beteg? Fáradt? Mindegy is, a lényeg, hogy hazaesve egy Algoflexszel a pocimban elnyomott az álom, megmentve így a szemeimet a kiugrástól… Leeresztettem. Ilyenkor azért eléggé félek, hogy mi lesz majd, ha két gyerkőc ugrándozik majd körülöttem, akkor majd nem lehet csak úgy lerogyni… Furdal a lelkiismeret, a Kedves eddig dolgozott a gépen, most meg vasal a tévé előtt. Én meg… Legalább tanultam volna… Most rosszul érzem magam.
A hétvégén a Kedves anyukájánál voltunk, bát csak szombaton mentünk, mert pénteken a Fekete Péter volt a színházban, a bérletet tetettem át még a hónap elején. Jó volt, kár lett volna kihagyni. Szombaton dolgozgattunk, jó is volt végre egy kicsit kimozdulni a friss levegőre, bár égettünk is, szóval ennyit a frissről :).
Szóval össze kéne szedni magamat, no.
Ákos : A lepkegyűjtő
2008 március 26. | Szerző: Füleske
Ákos : A lepkegyűjtő
Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.
Mennyi kérdés, mennyi féltés,
Sok értelmetlen áldozat.
A lepkegyűjtő emlék után kapkod,
És felgyűlik a holt anyag.
De bárhogy fáj: Elmúltál!
Te gyáva perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Bárhogy fáj: Elmúltál!
Te drága perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.
A másik nagy kedvencem ez. Milyen igaza van, ugye? Annyira magaménak érzem ezt a dalt, hiszen mennyit mereng az ember a múlton, az idő szépítő ködfüggönyén át felsejlő perceken, hogy milyen szép is, meg jó is volt, de jó, hogy a pillanat emléke enyém, és hogy fáj, hogy elmúlt.
csendeskén
2008 március 26. | Szerző: Füleske
Mint nagyon sokan mások is, én sem örvendek annyira a Cafeblog változásának, főleg ez a bejelentkezési procedúra halál izgi, miért is kell kétszer beírni mindent?? Sebaj, küzdjél meg a fennmaradásért :)! Blogilag, persze.
Elvagyok. Ez a legjobb szó. A tegnap délutánt is olyan jó volt! Kimentünk egy herlyrajzi számot körbemérni, aztán otthon tettem-vettem, mostam-terigettem, és tanultam!! Ezutóbbi miatt nagyon büszke is vagyok magamra, főleg, hogy élveztem is!! Lapozgattam, olvasgattam a könyvet, benne a sok virágágyi növénykével, néztem a képeket, olvastam a jellemzőket, ezt helybe vetjük, ezt májusban virágzó palántával ültetjük, ez savanyú talajt kedvel, az félárnyéki… Próbáltam megjegyezni, és agyamba tömködni mindent. És jó volt, mert még nem nagy rajtam a kényszer, meg tudni is szeretném. Azért majd kíváncsi leszek, amikor már élesben kell hajtani a vizsgára, mi lesz a véleményem :)? Szóval csendeskén-kettecskén voltunk otthon a Kedvessel. Zenét is hallgattam, persze szigorúan csak a terigetés alatt. Ákos, Gondolnék Rád… Ez mindig eszembe juttatja Exemmel közös barátunkat, P.-t. Írtam Neki, fejben, mert nincs merszem megint rátörni, ha nem akarja a barátságomat, vagy mit tudom én, mit akar, és nem szeretném üldözni a ragaszkodásommal. Pedig hiányzik. Ez van…
Végre egy áhított hétvége!
2008 március 25. | Szerző: Füleske
Nagyon nem volt kedvem bejönni ma, és nagyon nem is akaródzik dolgozni. Pedig jó lenne rendet rakni, pakolgatni…
Így indult a nap, azóta azért volt dolgom bőven, keresni se kellett, jött az igazgató bácsi, és a jó kis táblicskuimat lefikázva, jó csak egészen finoman, kért javításokat benne. Megcsináltam, a nap meg elszaladt. Majdnem, még maradni kell kicsit.
Amúgy a hétvége nagyon jó volt! Végre itthon, SEHOVA nem kellett menni, nem kellett utazni!!!! Annyira hiányzik ez, komolyan!!! Szóval csütörtökön és pénteken megcsináltuk a nagytakarítást, mindent lemostunk, takarítógépet kölcsönöztünk, ablakot pucoltunk, csilli-villi lett minden. Azért hétköznap csináltuk délután, hogy aztán az egész hétvége a miénk lehessen, és így is lett! Szombaton főzőcskéztünk, olvasgattunk, kirándultunk kicsit autóval, mivel sajnos az idő nem engedte, hogy kétlábon tegyük. Kiszakadhatott egy égi dunyhapaplan, mert 3 órán át szakadt a hó tízforintosnyi pelyhekben délelőtt. Elovadt ugyan, de a levegő hideg lett, a talaj meg jó sáros, úgyhogy maradt a terepjáró sárbiztos melege. Gyönyörű volt odakinn, rendgeteg vadat láttunk, gondolom fellélegeztek így hétvégén, hogy nem átjáróház az erdő, és óriási csapatokban leltünk rájuk. Vasárnap nagy vasalás volt, meg tanulás, amivel kicsit kéne jobban haladni, de élveztem a pihenést, így azt is annak vettem, lassult a tempó. Hétfőn viszont édes semmittevésben törtem ki, azazhogy olvastam, mintha muszáj lenne, a Harry Pottert. Tudom, talán hülyeség, de úgy élvezem. Bár az utóbbi részek elég sötétek, mégis nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Most a hatodik részt olvasom újra, hogy mindenben képben legyek, ha kezembe veszem a befejezést, amit szülinapora kaptam. Szóval lsutizás volt, de mennyire-de mennyire jólesett!!!!
Apropó tanulás. Nem is meséltem, hogy a második héten Kecskeméten voltam suliban a múltkori távollétemkor. Mostmár talán jobb lesz, végre növényekről is volt szó, ami azért nem hátrány egy kértépítő szakmérnöki szakon, nemdebár… És ezért is kéne felkötnöm a gatyám, hiszen a lágyszárú virágos kerti növényekről vajmi keveset tudok, pedig abból is rengeteg van, latin névvel kéne fújni egynéhányat, mindahányat :).
Na, megint esik a hó, tiszta sötét van. Itt a tél, boldog karácsonyt :)!
Síelés képekben:
2008 március 20. | Szerző: Füleske
Először jöjjön a kedvencem:
ünnepi kérdezősködés
2008 március 20. | Szerző: Füleske
No, tegnap ünnepeltünk, azért a ház oldalát nem rúgtuk ki… 🙂 Hazavittük a tortát, lepihiztünk, aztán elmentünk vacsizni a jó kis dél-amerikai étterembe, megtérve onnan megszegtük a 16 szeletes tortát, de igazából csak azért, hogy elfújhassam a gyertyát. És kívántam, szépet, amit csak a 25.-en kívánhat az ember. Gyönyörű holdköves nyakláncot és fülbevalót kaptam, nagyon tetszik! És az étteremben feltettem a pléhpofát, és rákérdeztem, hogy ugyan, hogyan is képzeli el a Kedves a jövőnket, mármint konkrétan az esküvőre célozva. Ugyanis a részletekről (pl. nagyjából mikor) nem nagyon beszélünk, és miért ne kérdezhetném meg, hogy mikorra gondolta, vagy ez nyaggatás? Mindegy, megtörtént, és válaszolt, egyeztettük elképzeléseinket: hogy Ő mennyire megdöbbent azon, hogy egy évvel előre el kell kezdeni a szervezést, ez milyen ijesztő. Okés mondom, de attól még ez így van. Mármint ha nem négy fős esküvőt akarunk, mert akkor úgyis mindegy mikor, hogyan. De azért nem, Ő is nagyobbra gondolt. És a kulcsszó, hogy majd ősszel elkezdjük szervezni. No végre, dörzsölgetem a tenyerem, valami konkrétum. Aztán majd meglátjuk, hiszen jövő május-júniusban államvizsgázom a szakmérnökin, mikor is lenne ideális. A másik a hol, szervezésileg legkényelmesebb lenne itt, de így mindkét rokonságnak utaznia kell, nem is keveset. Mindegy, majd meglátjuk, csak jó tudni, hogy konkrét dolgok is körvonalazódnak.
Állatkertbe kéne menni…
2008 március 19. | Szerző: Füleske
Tudjátok mit csinálnék most legszívesebben? Szülinapi állatkertnézést. Sétálnék a jó levegőn, nézegetve az állatokat, leülnék egy napfényes padra, figyelném az első tavaszi virágport begyüjtő, szorgoskodó méheket a nyiladozó virágágyakban, a lustán elnyúló napozó oroszlánt, a vidám kis szurikátákat, a selyemmajmocskákat, a tevét, kedvencemet a tapírt, és még minden mást. Most olyan szívesen tenném szülinapi alkalomból. Talán majd összejön egy másik évben, talán nem is olyan sok év múlva már egy csemetét is magammal vihetek…. Talán. Most viszont a gyönyörű napsütés és a séta helyett marad a sötét iroda, papírok. Viszont kedves kolléganőim megleptek egy oroszlán bábbal a kedvenc bábos szakboltból, ahonnan már beszereztem két állatkát, és olyan jól esett a figyelmességük!! Sajnos elég nyamvadt vagyok, így nem tudom, hogy sikerült-e kimutatni, hogy mennyire örülök. De örülök lányok, halljátok?!!
helyzetjelentés
2008 április 16. | Szerző: Füleske
Zajlik az élet, nem is tudom mikor jártam erre. A múlt hét is elszelelt, a mostani nemkülömben. Voltunk temetésen csütörtökön, anyósjelöltem öccséén. Van olyan, amikor szinte érezhető, hogy az ember energiaszintje percről percre csökken. No ez ilyen volt, reggel öttől este kilencig nullára sikerült kerülni. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy másnap jöhettem haza. Mesélhetném, hogy H. néni most is közölte, hogy mennyire szar az élet, ésatöbbi, de most azért valami lekoppant nekem is. Az elmúlt öt évben 4 elég közeli hozzátartozóját vesztette el, attól félek ép ésszel én nem bírnám ki. Szóval egy szót sem szólok. Csak kimerítő, na, szó szerint.
Aztán a hétvégén feltöltődtem, anyáékkal, ottthon… Ugyan aludni nem sokat aludtam, de nem is ez volt a lényeg. Szombaton fél 5-kor keltünk, dolgoztunk anyával a munkahelyén délelőtt, de utána bevettük magunkat a városba hármasban BG. barátnőmmel, vásároltunk, nevettünk. Másnap meg virágkiálllításra mentünk hasonló felállásban, ugyan a mamát még magunkkal vittük, de nagyon jól szórakoztunk. Volt egy holland virágkötő mester, aki nemcsak a virággal bánt virtuózan, de a közönséggel is, igazi showman volt. Hétfő óta meg suliban. Már aggaszt a vizsgaidőszak, meg egyebek is, de azért alég türhető. Végre nemcsak a padot koptatjuk, hanem alég sok kinti tanulmányút van, legalább nem savanyodunk a négy fal közt. Nagyjából ennyi. Meg van bennem egy kis mosoly, meg huncutság, de jó, hogy legalább más észnél van helyettem, vagy az is lehet, hogy csak én játszom saját magammal, de legalább jól szórakozom. A gyűrű meg az ujjamon, úgyhogy… “A nő szíve a titkok mély óceánja…”
Oldal ajánlása emailben
X