helyzetjelentés

2008 április 16. | Szerző: Füleske |

Zajlik az élet, nem is tudom mikor jártam erre. A múlt hét is elszelelt, a mostani nemkülömben. Voltunk temetésen csütörtökön, anyósjelöltem öccséén. Van olyan, amikor szinte érezhető, hogy az ember energiaszintje percről percre csökken. No ez ilyen volt, reggel öttől este kilencig nullára sikerült kerülni. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy másnap jöhettem haza. Mesélhetném, hogy H. néni most is közölte, hogy mennyire szar az élet, ésatöbbi, de most azért valami lekoppant nekem is. Az elmúlt öt évben 4 elég közeli hozzátartozóját vesztette el, attól félek ép ésszel én nem bírnám ki. Szóval egy szót sem szólok. Csak kimerítő, na, szó szerint.
Aztán a hétvégén feltöltődtem, anyáékkal, ottthon… Ugyan aludni nem sokat aludtam, de nem is ez volt a lényeg. Szombaton fél 5-kor keltünk, dolgoztunk anyával a munkahelyén délelőtt, de utána bevettük magunkat a városba hármasban BG. barátnőmmel, vásároltunk, nevettünk. Másnap meg virágkiálllításra mentünk hasonló felállásban, ugyan a mamát még magunkkal vittük, de nagyon jól szórakoztunk. Volt egy holland virágkötő mester, aki nemcsak a virággal bánt virtuózan, de a közönséggel is, igazi showman volt. Hétfő óta meg suliban. Már aggaszt a vizsgaidőszak, meg egyebek is, de azért alég türhető. Végre nemcsak a padot koptatjuk, hanem alég sok kinti tanulmányút van, legalább nem savanyodunk a négy fal közt. Nagyjából ennyi. Meg van bennem egy kis mosoly, meg huncutság, de jó, hogy legalább más észnél van helyettem, vagy az is lehet, hogy csak én játszom saját magammal, de legalább jól szórakozom. A gyűrű meg az ujjamon, úgyhogy… “A nő szíve a titkok mély óceánja…”