vasárnap esti elmélkedés

2008 április 6. | Szerző: Füleske |

Most is az van, mint sokszor, hogy írhatnék sok mindenről, de lusta vagyok. Arról, hogy ma egész nap egyedül voltam, és arról, hogy a Kedves, mint kiderült kettesben, kivel volt, meg arról, hogy a hétvégén meglepően őszintén, társként, megértően tudtunk dolgokról beszélgetni, arról a dologról, azzaz arról a valakiről, aki miatt nap, mint nap a plafonon vagyok. Mert már lerágott csont, én is unom, Ő is unja, és biztos itt is nagyon uncsi olvasni, de attól még mérgezi a mindennapjaimat. Az, hogy folyton versenyzek, hogy folyton belémdöf, az is lehet, hogy nem akar, de én felveszem minden szavát. Igen, az exnek. Valahogy úgy érzem, hogy direkt szekál, és lehet, hogy a női megérzés helyes, vagy csak az járatja a bolondját velem, nem tudom, de így, hogy minden nap kénytelen vagyok találkozni vele… De megbeszéltük a Kedvessel, és nem dühöngött, nem volt pipa, hanem mélyen a szemembe nézett, és elmondta, hogy engem választott annó, engem szeret, és velem szeretne élni. Szóval ez most jó érzés. És nekem kell megküzdenem a helyzettel! Istenem, hányszor leírtam már ezt ide?!?! Olyan jó lenne, ha végre sikerülne, és nem kéne minden munkahelyi találkozásomat az exszel, együtt ebédelést egy csataként felfogni. De jó lenne, ha tudnék bízni önmagamban, tudnám értékelni, ami vagyok, helyén kezelni a hibáimat, elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok… Mert amíg ez nem megy, addig egy fellengzős, lenéző vigyor is tönkre fogja tenni egy másodperc alatt az egész napomat…
Amúgy egyedül is egéz jó napom volt, sütöttem délelőtt sütit, az ebéddel nem kellett vesződni, tegnapról maradt minden, hiába, nem megy a két adagos főzés. Aztán kisétáltam a Deseda tóhoz, 6 kmre, másfél órát lógáztam a lábam, és hazajöttem. Jót morfondíroztam közben. Mostanság a napjaimat a Harry Potter koronázza, alig várom, hogy olvashassam, ugyanis most kezdtem el az utolsó kötetet. Úgyhogy robogok is…