jaj
2007 szeptember 30. | Szerző: Füleske
Fáradt vagyok, nagyon, talán a tegnapi találkozó hajnali fél kettője
miatt. Meg tele a bakancsom. És ez nem jó így. Mert elég az
utazgatásból! Igen, meg lusta vagyok, és elég a kihívásból. De lesz, és
ez van. És most nem sok értelme van hülyeségeket összehordanom, mert
jobb nem lesz. Akartam ezt a sulit, hogy a Kedves ne csalódjon bennem,
igen, nem magam miatt. És ezt be kell vallanom, magamnak is, másnak is
be kéne, és ez üt vissza most. És húznék délre, mint a vadlibák,
haza… De ügyes leszek, megkeményítem magam. Lepörögnek a dolgok
rólam… És befejezem, mert erőteljes bőghetnékem van, és ez nem túl
kifizetődő itthon anyáék előtt, mert csak feleslegesen aggódnak, aminek
megint semmi értelme. Megyek, oszt alszok. És azért is minden jó
lesz!(csak ne csikorgatnám a fogam…)
itthon/otthon
2007 szeptember 30. | Szerző: Füleske
Itthon. A Kedves meg otthon. Azaz épp szakmai napon. És holnap meg
mehetek a suliba, egyedül. Hazavágyom, a kuckómba, egy könnyvel,
otthonszagra, a Kedves illatára, jelenlétére, szuszogására. Majd
pénteken…
A hétvége jól sikerült, azaz még folyamatban, de jó. Pénteken jól
elvoltunk, ebédeltünk a városban, vettünk bugyit családi programként,
este meg játszottunk egy jót. Tegnap megnéztük a Feszty-körképet, és
volt osztálytalálkozó is, ami nagyon jól sikerült, én nagyon jól
éreztem magam. Érdekes, hogy a középiskolás osztályommal egyáltalán nem
érzem így magam, mondhatni kellemetlen volt a tavalyi találkozó. De
most jót beszélgettünk.
A hajam meg azért göndör lett f, ne aggódj :),csak a fodrásznéni
kicsinyég kiszárította belőle. Megmosva, lassan szárítva azért teljesen
máshogy fest. 🙂
vizsgaláz után
2007 szeptember 26. | Szerző: Füleske
Fáradt vagyok, és már a következő kihívások foglalkoztatnak ahelyett, hogy szépen megérdemelten hátradőlnék, és kiélvezném, hogy ezen túl vagyok. Letettem ezt a fránya közigazgatási alapvizsgát, és rá kellett jöjjek, parázni még nagyon is tudok, sőt! Másfél éve az egyetemen ez olyan megszokott volt egy-egy vizsga előtt, hogy gombócnyi gyomorral rohangálok napokig, de most újra szembesülni a “még aludni sem tudok, hol a szolgálati revolverem” címzetű sokfelvonásossal… Valahogy meg kéne tanulnom irányítani az agyamat ezen a téren, hogy ésszerű reakciókat produkáljak már ezekre a helyzetekre. Node. Amúgy zajlódik az élet, bár olyan, mintha körülöttem kicsit megállt volna, amíg készültem. Sebaj, a munkahelyen kis felfordulás, új kolléganő mélyvízbe dobva, mert nem vagyok, meg tegnap a titkárnő is bedopta a törölközőt, így kisebb káosz, egyefene. Azért fodrászhoz elmentem tegnap, már 3 hete be voltam jelentve, dauert csináltatni mentem, kell egy kis változatosság, meg ezt még nem próbáltam jelszóval. Hát valami nagyon nem jött össze, de jóformán semmi nem látszik, pénz kidobva, az idegeim meg amúgy is tropák, az a két és fél óra bizerga a fejemen nem osztott, se nem szorzott. Biztos a hajam is annyira ideges volt, hogy égnek állni lett volna kedve, nem holmi göndördésre. Mindegy, pipa, ezt is próbáltuk. Holnap meg haza, jövő héten meg suli. Na, gatya felrángat!
Költözés
2007 szeptember 20. | Szerző: Füleske
Nem vagyok a változások híve, na. Végre nyugit szeretnék, állandóságot az életemben. Tudom, hogy jó a változás, megújulás, de csak mértékkel. Szerintem. És 6 éve más sincs, csak változás, költözés, új emberek, kihívások, új helyek, alkalmazkodás, feszengés… És még korán sincs vége… Sikerült a suli, összejött annyi ember, hogy elindítsák a szakot, amire jelentkeztem. És ez így hirtelen letaglózott szombat este. Amúgy sem voltam jó passzban a múlt hét végén, ez az egyedül utazás nekem nem megy, biztos túl kényelmeske vagyok, meg hárklis vénasszony, de 6 év alatt a 400 km-es hazautakkal ki lett a kilóméterem, köszönöm, elég volt. Mert az teljesen más, ha már valaki van velem, akkor nem olyan elveszett az ember 5-6-8 órán keresztül, de dög egyedül? Szóval a lényeg, hogy félévente két hetet konzultáción tölthetek, tök idegenekkel, egy ismeretlen helyen, de jó!! Node, okos, ügyes kislány leszek, és veszem az akadályokat, mint eddig, csak most egyelőre nagyon nincs hozzá kedvem… Meg tanulni is kéne, mert szerdán közigazgatási alapvizsgát kell tegyek, de ha így megy tovább, nem lészen abból semmi se. Merthogy be kell látnom, így munka után nem épp úgy mennek a dolgok, ahogy azt Móricka elképzelte. Pl. tegnap a bevásárlás, autórádió vásárlás után hazaesve fél 9-kor neki is álltam, hogy magamévá tegyem a Magyar Köztársaság közigazgatási rendszerének, vagy mijének felépítését, holmi kormányról, meg miniszterekről volt szó, mint államigazgatás, meg ilyesmi, de mély nyomot, no azt nem hagyott bennem a dolog. És hétvégén a változatosság kedvéért program van, Pestre megyünk virágkiállításra anyósjelölttel, én meg majd tanulok, valamikor. Node, csak legyen meg kettes, oszt jó napot. Aha, mintha én ilyen egyszerű eset lennék… Megdőlne a világbéke, vagy el kezdene forogni a Föld a másik irányba, ha végre valamit tudnék félvállról venni, úgyhogy…
Node, azért minden okés, hétvégén azért pihentem kicsit otthon, köszi GD a kérdést! Búcsú volt nálunk, úgyhogy csak szombaton lehetett tenni-venni, mantyogni ezt-azt, mert vasárnap apa pörköltet főzött bográcsban, jött a család ebédelni. Bár nagy jövés-menés lett az egészből, mert aki jött délelőtt, annak kora délután kellett elmenni, aztán valaki csak délután ért oda, nekünk viszont akkor már rohanni kellett a buszra. Szóval nem törődve a vendéglátással, négyen lányok fogtuk magunkat, és kimentünk a vásárba, meg forgózni. Ha már búcsú van ugye. És jó volt, kaptam egy felfújható Füleses puffot, és megnézhettem hogyan morfondíroznak a többiek a taccs kidobásán. Az utam meg megint jó volt a pécsi buszon 4 óra hosszáig, bár úgyis mindegy,”az édes sz..r is keserű” volt. Jó kedvre az sem derített, hogy tök fölöslegesen ugrasztottam a Kedvest 2 óra vezetés után még 1 ráadásra, hogy jöjjön értem, mert a buszt végül elértem volna hazáig. Egy szónak is száz a vége :), fél 11 körül landoltunk is lakandinkban. Pötty.
Rendben van
2007 szeptember 14. | Szerző: Füleske
Minden rendicsek. Hiába, a hormonok. Tegnap lekapcsoltattam vele a TVt, és sírás közepette megbeszélgettük a dolgokat. Én beszéltem főleg, ő, ahogy mondta, “falhoz állítva” érezte magát, így elég furcsán viselkedett, de túl vagyunk rajta. Úgyhogy most kialvatlanul, de vidám görcsölés közepette elbuszozok haza röpke 6 órán keresztül!
bár Te is olvasnád…
2007 szeptember 13. | Szerző: Füleske
És az ember lánya hisztis lesz, és követelőző, és teljesen magabizonytalan, önző, és gyanakvó… Bazi rossz kedvem van. Folyton picsogok, és evvel kapásból kiborítom a Kedvest, agyára mászok, azzal meg főleg, hogy ölelkezhetnékem van, és neki meg halaszthatatlan dolga a neten. Igen, halaszthatatlan, mint tegnap, tegnapelőtt, meg azelőtt. És én most igenis igazságtalan, önző picsa vagyok. És szépen meg is beszélem magammal, hogy igazságtalan, amit gondolok, de gondolom. Azt, hogy együtt elmegyünk dolgozni, ott egy helyen vagyunk,de mondjuk találkozunk egy nap kb. ötször, beszélünk szakmai dolgokról, céges ügyekről, aztán haza, vacsi, tele szájjal röfögünk egy kicsit a cégről, meg szakmai dolgokról, aztán ő beveszi magát a gép elé, én olvasok, gyöngyállatot kreálok, aztán tévézünk, vagy simán elalszom, amíg gépezik. És az egész kezdődik előlről. Nem kommunikálunk túlzottan sokat. Vagy csak most igazságtalanul, elfogultan, rossz pillanatomban, de ezt gondolom. És annyira, de annyira szarul esik, hogy látja rajtam, hogy szétpicsogom az agyam, mégis k..rva fontos, hogy ezt megnézze a gépen, és mikor végre húsz perc után megölel, látom rajta, hogy azt lesi, mikor hagyom már abba a szeretetkitörést, mert akkor mehet vissza. És pont a legrosszabbkor, mert azért nem mindig ilyen, de most nagyon sikerült egy hullámhosszra kerülni. És most mindezt el kéne mondani neki, de így, érthetően, összeszedetten, hogy értse is mit akarok, úgyse fog sikerülni. Mert ingerült, és ettől én beszari leszek, stb. Úgy érzem, nem enged be egy-két ajtón, de én így nem tudok működni, nekem tudnom kell róla olyanokat, hogy mi van a fejében bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és mit érez, mi van a kicsi szívében… És el kéne tudni ezeket mondani neki…
És morfondírozom persze, hogy egy kapcsolatban kompromisszumokat kell kötni, és tudom ezt, és nem is akarom minden percben ráerőltetni magam, csak tudni, hogy fontos vagyok, és fontosabb, mint a gép, ha rossz paszban vagyok. Asszem ezt gondolom, és érzem. És ezt végig kéne tudni gondolni, és le kéne tudni írni értelmesen, de nem megy.
Kenyércsücsök, meg ilyenek
2007 szeptember 11. | Szerző: Füleske
No tessék, megint szürkeség! De sebaj! Tegnap ugyanis rámjött a vásárolhatnék, ami ritkán van hála Istennek, nem úgy, mint normális nőknél. És ezt ki kell használni, mert nem tudni, mikor lesz megint ilyen, venni kellett cipőt. És vettem. Végre egy ilyen kislányos, kerekorrú, töklapos, tök előnytelen (nekem a paramétereimhez) csodát, de olyan régóta vágytam már ilyen fazonú cipőre… És magamévá tettem. Viszont elgondolkodtam ezen a márkahűség dolgon. Hogy nem lehet ez vészes már, azaz függőség? Mert van egy kényelmi márka a Humanicban, és én annak a polcát keresem fel legelőször, és ha onnan nem tudok választani, akkor általában nem is sikeres a beszerző körút. Ez van. Szóval csak úgy repkedtem ma idefelé! És reggel még a kenyércsücsköt is megkaptam, bizony! A Kedves, aki 8 évig élt egyedül, megszokta, hogy ezeket a jó kis dolgokat nem kell senkivel megosztania, most mégis nekem kell győzködni, hogy ne nekem adja. No, ez a szeretet, nemde, kis dolgokon múlik a világ, mint egy kenyércsücsök :)!
Kuszaság, de belőlem jön
2007 szeptember 8. | Szerző: Füleske
Noszóval, az ember lánya… Igen, mivel lány, produkál érzékeny időszakokat, osztakkó lösz nemulass! Azaz van. Sok minden kavarog a fejemben. A félelem mindentől, mint általában, csak ilyenkor erősebb. Hogy jól csinálom-e, jól fogom tudni csinálni? Hogy jól választottam párt? És rájövök, igen, mert egyszerűen csak mondanom kell neki, hogy mibajom, és megdöbbenek, hogy ez a hapsi rám van hangolva, csak néha még rá kell szólni, hogy ennek tegye is tanúbizonyságát. És igen, jól csinálom. Mert mi az hogy jó? Kinek jó? Nekem az? Ha igen, akkor máris minden rendben. Jaaa, hogy néha ez se világos? Hát, akkor… na ezen még csiszolni kell :). Hogy jó lesz-e? Hát, majd itt leszünk egymásnak, és akkor úgy csináljuk, hogy az legyen. No, nem kell megijedni, azért ez inkább az önszuggeszió kategóriája, de haladok. És sajna ma is kikapcsoltam a híreket a tévében, és inkább olvastam a mesekönyvem. Tudom, hogy nem szabadna, mint fiatal, inteligencs köztisztviselőnek igenis tájékozottnak kéne lenni, de én most majdnem sírva fakadtam a HírTv adásán. Szerintem az a mese, ami ma ebben az országban megy. Kétségbeejt. És tudom, hogy attól még minden változatlan marad, hogy én a jó meleg homokba dugom a buksim, mégis ideig-óráig megoldás. Aztán valami lesz. Én viszont ma szőttem egy baglyot, így megvan a fél fülbevaló a hugomnak, mostmár valszínű karácsonyi ajándék lesz csak, de ez kész, és csak arra tudok gondolni, hogy hogy fog örülni, merthogy gyűjti a baglyokat. És ez feldob. Mert félni rossz, és semmi értelme. De ezek az apró örömök olyanok, mint az oxigén. És nem kéne mindenkinek megfelelnem, mindig versenyeznem, legjobbnak lennem. Mert igenis ma is ízetlen lett életem második tyúkhúslevese, és a lasagne is rácáfolt az előző adag sikerére, mert most pocsék lett, viszont a jércesaláta, amit a soproni hamburgerestől koppintottam, nekem nagyon ízlik, bár azért igazat kell adnom a Kedvesnek a sótlanság terén. Mégis helyén maradt a Napocska, a szél is tovább fújt, sőt a Föld is forog, mert sötét lett. És köszönöm Magnoli a hozzászólást, mert annyira jól esik, ha írtok valamit, ez most balzsam volt fájó lelkecskémnek. És nem lehet a világ tökéletes, nem tehetem egyszemélyben azzá, nem vehetem rá a nagymamámat, meg anyósjelöltemet, hogy legyenek életvidámak, ha egyszer ők olyanok, nem szakadhatok ezerfelé, mert én csak én vagyok, gyarló, egyszerű, folyton megfelelni vágyó, de nagyon nagy szívű Füleske, aki nem is gyömöszölhet mindent a szívébe, akármilyen nagy is az. De ez pont így van jól, ezt kell elfogadnom! Megyek, és megkeresem a farkamat a százholdas pagony valamelyik szegletében, és menten felszegeztetem Róbert Gida helyett a Kedvessel :).
“Rohan az időőőőőőőőő, elmúlik a nyáááár…”
2007 szeptember 7. | Szerző: Füleske
Ahogy Koncz Zsuzsa is megmondta… énekelte. És igen, eltelt megint egy hét. És az ősz is itt van… Bár hiába van tíz fok, hiába zuhog, szemetel, szemerkél az eső folyamatosan, egyszerűen azon kívül, hogy meg akarok fagyni, nincs az az őszi hangulatom. Pedig hogy imádom azt, amikor végre beleszagolva a levegőbe, annak súlya, illata van… Most viszont még valahogy nagyon hirtelen volt a váltás, nem készültem fel rá. És várom a mézszínű őszt, a langyos vörösöket, sárgákat, melegbarna gesztenyéket… Ja, jut eszembe, felszedtem az első gesztenyém. Hatodik éve ez az ősz egyik “játéka”, hogy jártamban-keltemben az utcán, parkban fel-fel szedek egy-két gesztenyét. Mert Gesztenye vagyok én is, az lettem az egyetemen, de ez most hosszú lenne…aki a soproni egyetemet ismeri, az úgyis tudja, hogy mi az alias név. Szóval ahogy látom, mindenkit felkészületlenül ért ez az egész hideg időjárás. Vagy várjunk csak… Talán csak saját “szemüvegem” mögül látom ezt? Hiszen nekem már nem kezdődött iskola idén, és az ősz mégis eljött…
Most itt vagyunk a cégnél, második otthonunk (inkább első). A Kedves dolgozik, nekem meg nincs kedvem haza menni egyedül, így itt rovom a sorokat, pedig otthon ugyanúgy megtehetném. Sebaj. No, mi is történt az elmúlt héten:
hétvégén elvittük a Kedves anyukáját Sárvárra fürdeni. Kellemesen telt így a szombat, bár ügyin dobtam egy hátast (seggest) a lépcsőn, teljes súlyomat latba vetve döngettem meg a fokok szélét, aminek eredményeképp még mindig tenyérnyi padlizsánlila folt éktelenkedik a hátsómon a zúzódásra való krémmel való aktív kenyekedésre fttyet hányva. A hét elején nem is nagyon tudtam egy helyben ülni sokáig… Aztán a jó kis gyógyvízet, mivel majd 9 órát üldögéltünk benne folyamatosan, megelégelte a bőröm, és sűrű csalánkiütéssel jutalmazta fürdőzésem, amit minden percben le akartam marni a lábikámról, alkaromról, míg a zseni az eszembe nem pattanik, oszt mondja, ígyéék már meg magácska minden nap egy Ca pezsgőtablettát…Hát úgy igy tevék, és láss csodát, négy nap alatt kikupálódtam vala. Dokinéninél is voltam, mert gyulladtnak véltem a mandulámat, és gondoltam nem várom már meg, míg a levest is sírva kell bekanalaznom. Aztán kiderült, hát nemám a mandulácskám, hanem a garatívem, vagy mim a gyulladt, és kaptam is kockacukor méretű tetűolcsó antibiotikumot, hogy “hammbekapjadöncike”. Már csak annyi a szépséghibája a dolognak, hogy mindezen cselekedet előtt már megfertőztem a Kedvest, így ha ki is gyógyulnék, tuti visszafertőz, de jó pasiszokás szerint Isten megmentse attól, hogy orvoshoz jöjjön velem. (ÁÁÁÁÁÁ!!!!) Nodehagyjuk! Mellékesen a gyógyi mellékhatása a hasmenés, amit én miért ne produkálnék…mellékesen miért is ne most lenne a 3 napos közigazgatási alapvizsga konzultáció, ami mindamellett, hogy agysorvasztóan unalmas volt, még szünetet se nagyon akartak tartani, amikor is a 30 résztvevő 85%-át kitevő női szakasz megrohanja azt az egyetlen árválkodó női wc-t, amit ebben az esetben nem illik az egész szünet idejére igénybe venni, ill. bűzzel súlytott övezetté tenni, hogy utána ferdén nézzenek az ember gyerekére lépten-nyomon. Pötty. Szóval minden teljesen rendicsek mostanság :). Amúgy nehogy valaki rémesen komolyan vegyen ám, ezeken nevetni kell ám! És megint nem vagyok valami mélyen szántó… Nem fussa. Megyek, és olvasok Harry Pottert, arra talán még elég vagyok. Pusszanat.
Itthon!!!
2007 október 10. | Szerző: Füleske
Elvesztem kicsit, nem nagyon van időm, ami meg lenne, valahogy másra kell. Úgyhogy régen nem írtam, sőt nem is olvastam semerre.
Túléltem a suli első hetét, főleg, hogy már szerdán itthon voltam, mivel elfogadtatok, amit lehet. Az egyetemen szigorlatoztam növénytanból, geodéziából is, köszike, nincs kedvem még egyszer vizsgázni. Remélem ők is így gondolják! 🙂 Amúgy azért remélem a szakmaibb jellegű tárgyak azért már komolyabbak lesznek. Mert nem akarok felvágni, mert az egyetemen is volt sok balgaság, de azért egy színvonalat megszokott az ember, éshát ez… No, majd látjuk… Szóval hazaérkeztem, ami nagyon jól esett, mert valahogy nem nagyon voltam abban a passzban, hogy kujtorogjak. (Bár mikor vagyok? Na mindegy.) És igen, fizetés nélküli szabin szépen bevágódtam dolgozni, majd legközelebb lecsúsztatom. Hétvégén meg végre itthon voltunk !!!!!!!!!! Annyira hiányzik ez! De kezdem azt hinni, hogy ez valami beteges mánia, jó nagy adag lustaság, vagy ilyesmi. Nomindegy, szombaton teljesítménytúráztunk. És a múltkor úgy szálldostam a 30 km után, hogy én milyen ügyes vagyok, és milyen jól bírtam, meg jajdejóhogymegcsináltam. De most a “sokat akart a szarka, nem bírta a farka” effektus volt, talán pont emiatt. Mert 50-re indultam, és a 30-as pontra úgy kullogtam be, hogy én most innen nem tudok, nem akarok tovább menni, és ez milyen kudarc, meg csalódás. Okés, hogy az útvonal sokkal több szintkülönbséggel terhelt, meg hogy 6 és fél óra alatt rohantuk végig, de akkor se volt túl jó érzés. Megsemmisülten bámultam ki a busz ablakán hazafelé. Vasárnap nyalogattuk a sebeinket, és tartottunk egy igazi vasárnapot, sokáig (relatív, a fél 9 nálunk az) voltunk ágyban, aztán egész nap csak főzőcskézés, olvasgatás, tévénézés volt a program. Pihenés!! A héten meg dolgozás van. Na, majd igyekszem sűrűbben jönni…
Oldal ajánlása emailben
X