Költözés

2007 szeptember 20. | Szerző: Füleske |

 Nem vagyok a változások híve, na. Végre nyugit szeretnék, állandóságot az életemben. Tudom, hogy jó a változás, megújulás, de csak mértékkel. Szerintem. És 6 éve más sincs, csak változás, költözés, új emberek, kihívások, új helyek, alkalmazkodás, feszengés… És még korán sincs vége… Sikerült a suli, összejött annyi ember, hogy elindítsák a szakot, amire jelentkeztem. És ez így hirtelen letaglózott szombat este. Amúgy sem voltam jó passzban a múlt hét végén, ez az egyedül utazás nekem nem megy, biztos túl kényelmeske vagyok, meg hárklis vénasszony, de 6 év alatt a 400 km-es hazautakkal ki lett a kilóméterem, köszönöm, elég volt. Mert az teljesen más, ha már valaki van velem, akkor nem olyan elveszett az ember 5-6-8 órán keresztül, de dög egyedül? Szóval a lényeg, hogy félévente két hetet konzultáción tölthetek, tök idegenekkel, egy ismeretlen helyen, de jó!! Node, okos, ügyes kislány leszek, és veszem az akadályokat, mint eddig, csak most egyelőre nagyon nincs hozzá kedvem… Meg tanulni is kéne, mert szerdán közigazgatási alapvizsgát kell tegyek, de ha így megy tovább, nem lészen abból semmi se. Merthogy be kell látnom, így munka után nem épp úgy mennek a dolgok, ahogy azt Móricka elképzelte. Pl. tegnap a bevásárlás, autórádió vásárlás után hazaesve fél 9-kor neki is álltam, hogy magamévá tegyem a Magyar Köztársaság közigazgatási rendszerének, vagy mijének felépítését, holmi kormányról, meg miniszterekről volt szó, mint államigazgatás, meg ilyesmi, de mély nyomot, no azt nem hagyott bennem a dolog. És hétvégén a változatosság kedvéért program van, Pestre megyünk virágkiállításra anyósjelölttel, én meg majd tanulok, valamikor. Node, csak legyen meg kettes, oszt jó napot. Aha, mintha én ilyen egyszerű eset lennék… Megdőlne a világbéke, vagy el kezdene forogni a Föld a másik irányba, ha végre valamit tudnék félvállról venni, úgyhogy…
Node, azért minden okés, hétvégén azért pihentem kicsit otthon, köszi GD a kérdést! Búcsú volt nálunk, úgyhogy csak szombaton lehetett tenni-venni, mantyogni ezt-azt, mert vasárnap apa pörköltet főzött bográcsban, jött a család ebédelni. Bár nagy jövés-menés lett az egészből, mert aki jött délelőtt, annak kora délután kellett elmenni, aztán valaki csak délután ért oda, nekünk viszont akkor már rohanni kellett a buszra. Szóval nem törődve a vendéglátással, négyen lányok fogtuk magunkat, és kimentünk a vásárba, meg forgózni. Ha már búcsú van ugye. És jó volt, kaptam egy felfújható Füleses puffot, és megnézhettem hogyan morfondíroznak a többiek a taccs kidobásán. Az utam meg megint jó volt a pécsi buszon 4 óra hosszáig, bár úgyis mindegy,”az édes sz..r is keserű” volt. Jó kedvre az sem derített, hogy tök fölöslegesen ugrasztottam a Kedvest 2 óra vezetés után még 1 ráadásra, hogy jöjjön értem, mert a buszt végül elértem volna hazáig. Egy szónak is száz a vége :), fél 11 körül landoltunk is lakandinkban. Pötty.