“Rohan az időőőőőőőőő, elmúlik a nyáááár…”

2007 szeptember 7. | Szerző: Füleske |

Ahogy Koncz Zsuzsa is megmondta… énekelte.  És igen, eltelt megint egy hét. És az ősz is itt van… Bár hiába van tíz fok, hiába zuhog, szemetel, szemerkél az eső folyamatosan, egyszerűen azon kívül, hogy meg akarok fagyni, nincs az az őszi hangulatom. Pedig hogy imádom azt, amikor végre beleszagolva a levegőbe, annak súlya, illata van… Most viszont még valahogy nagyon hirtelen volt a váltás, nem készültem fel rá. És várom a mézszínű őszt, a langyos vörösöket, sárgákat, melegbarna gesztenyéket… Ja, jut eszembe, felszedtem az első gesztenyém. Hatodik éve ez az ősz egyik “játéka”, hogy jártamban-keltemben az utcán, parkban fel-fel szedek egy-két gesztenyét. Mert Gesztenye vagyok én is, az lettem az egyetemen, de ez most hosszú lenne…aki a soproni egyetemet ismeri, az úgyis tudja, hogy mi az alias név. Szóval ahogy látom, mindenkit felkészületlenül ért ez az egész hideg időjárás. Vagy várjunk csak… Talán csak saját “szemüvegem” mögül látom ezt? Hiszen nekem már nem kezdődött iskola idén, és az ősz mégis eljött…
Most itt vagyunk a cégnél, második otthonunk (inkább első). A Kedves dolgozik, nekem meg nincs kedvem haza menni egyedül, így itt rovom a sorokat, pedig otthon ugyanúgy megtehetném. Sebaj. No, mi is történt az elmúlt héten:
hétvégén elvittük a Kedves anyukáját Sárvárra fürdeni. Kellemesen telt így a szombat, bár ügyin dobtam egy hátast (seggest) a lépcsőn, teljes súlyomat latba vetve döngettem meg a fokok szélét, aminek eredményeképp még mindig tenyérnyi padlizsánlila folt éktelenkedik a hátsómon a zúzódásra való krémmel való aktív kenyekedésre fttyet hányva. A hét elején nem is nagyon tudtam egy helyben ülni sokáig… Aztán a jó kis gyógyvízet, mivel majd 9 órát üldögéltünk benne folyamatosan, megelégelte a bőröm, és sűrű csalánkiütéssel jutalmazta fürdőzésem, amit minden percben le akartam marni a lábikámról, alkaromról, míg a zseni az eszembe nem pattanik, oszt mondja, ígyéék már meg magácska minden nap egy Ca pezsgőtablettát…Hát úgy igy tevék, és láss csodát, négy nap alatt kikupálódtam vala. Dokinéninél  is voltam, mert gyulladtnak véltem a mandulámat, és gondoltam nem várom már meg, míg a levest is sírva kell bekanalaznom. Aztán kiderült, hát nemám a mandulácskám, hanem a garatívem, vagy mim a gyulladt, és kaptam is kockacukor méretű tetűolcsó antibiotikumot, hogy “hammbekapjadöncike”. Már csak annyi a szépséghibája a dolognak, hogy mindezen cselekedet előtt már megfertőztem a Kedvest, így ha ki is gyógyulnék, tuti visszafertőz, de jó pasiszokás szerint Isten megmentse attól, hogy orvoshoz jöjjön velem. (ÁÁÁÁÁÁ!!!!) Nodehagyjuk! Mellékesen a gyógyi mellékhatása a hasmenés, amit én miért ne produkálnék…mellékesen miért is ne most lenne a 3 napos közigazgatási alapvizsga konzultáció, ami mindamellett, hogy agysorvasztóan unalmas volt, még szünetet se nagyon akartak tartani, amikor is a 30 résztvevő 85%-át kitevő női szakasz megrohanja azt az egyetlen árválkodó női wc-t, amit ebben az esetben nem illik az egész szünet idejére igénybe venni, ill. bűzzel súlytott övezetté tenni, hogy utána ferdén nézzenek az ember gyerekére lépten-nyomon. Pötty. Szóval minden teljesen rendicsek mostanság :). Amúgy nehogy valaki rémesen komolyan vegyen ám, ezeken nevetni kell ám! És megint nem vagyok valami mélyen szántó… Nem fussa. Megyek, és olvasok Harry Pottert, arra talán még elég vagyok. Pusszanat.