Kuszaság, de belőlem jön

2007 szeptember 8. | Szerző: Füleske |

Noszóval, az ember lánya… Igen, mivel lány, produkál érzékeny időszakokat, osztakkó lösz nemulass! Azaz van. Sok minden kavarog a fejemben. A félelem mindentől, mint általában, csak ilyenkor erősebb. Hogy jól csinálom-e, jól fogom tudni csinálni? Hogy jól választottam párt? És rájövök, igen, mert egyszerűen csak mondanom kell neki, hogy mibajom, és megdöbbenek, hogy ez a hapsi rám van hangolva, csak néha még rá kell szólni, hogy ennek tegye is tanúbizonyságát. És igen, jól csinálom. Mert mi az hogy jó? Kinek jó? Nekem az? Ha igen, akkor máris minden rendben. Jaaa, hogy néha ez se világos? Hát, akkor… na ezen még csiszolni kell :). Hogy jó lesz-e? Hát, majd itt leszünk egymásnak, és akkor úgy csináljuk, hogy az legyen. No, nem kell megijedni, azért ez inkább az önszuggeszió kategóriája, de haladok. És sajna ma is kikapcsoltam a híreket a tévében, és inkább olvastam a mesekönyvem. Tudom, hogy nem szabadna, mint fiatal, inteligencs köztisztviselőnek igenis tájékozottnak kéne lenni, de én most majdnem sírva fakadtam a HírTv adásán. Szerintem az a mese, ami ma ebben az országban megy. Kétségbeejt. És tudom, hogy attól még minden változatlan marad, hogy én a jó meleg homokba dugom a buksim, mégis ideig-óráig megoldás. Aztán valami lesz. Én viszont ma szőttem egy baglyot, így megvan a fél fülbevaló a hugomnak, mostmár valszínű karácsonyi ajándék lesz csak, de ez kész, és csak arra tudok gondolni, hogy hogy fog örülni, merthogy gyűjti a baglyokat. És ez feldob. Mert félni rossz, és semmi értelme. De ezek az apró örömök olyanok, mint az oxigén. És nem kéne mindenkinek megfelelnem, mindig versenyeznem, legjobbnak lennem. Mert igenis ma is ízetlen lett életem második tyúkhúslevese, és a lasagne is rácáfolt az előző adag sikerére, mert most pocsék lett, viszont a jércesaláta, amit a soproni hamburgerestől koppintottam, nekem nagyon ízlik, bár azért igazat kell adnom a Kedvesnek a sótlanság terén. Mégis helyén maradt a Napocska, a szél is tovább fújt, sőt a Föld is forog, mert sötét lett. És köszönöm Magnoli a hozzászólást, mert annyira jól esik, ha írtok valamit, ez most balzsam volt fájó lelkecskémnek. És nem lehet a világ tökéletes, nem tehetem egyszemélyben azzá, nem vehetem rá a nagymamámat, meg anyósjelöltemet, hogy legyenek életvidámak, ha egyszer ők olyanok, nem szakadhatok ezerfelé, mert én csak én vagyok, gyarló, egyszerű, folyton megfelelni vágyó, de nagyon nagy szívű Füleske, aki nem is gyömöszölhet mindent a szívébe, akármilyen nagy is az. De ez pont így van jól, ezt kell elfogadnom! Megyek, és megkeresem a farkamat a százholdas pagony valamelyik szegletében, és menten felszegeztetem Róbert Gida helyett a Kedvessel :).