elmaradtam
2008 június 24. | Szerző: Füleske
Nagyon régen írtam, pedig lett volna idő, és lehetőség, de egyszerűen lusta vagyok. Igazándiból sok érdekes nem történt, az utolsó bejegyzés hangulata rajtamragadt. Mondjuk voltunk kirándulni, langallót sütni, amiről az újságban is megjelent egy kis cikk a falu szépségéről a Kedves szájából, amiben már a felesége vagyok, sőt gyerekeink is vannak: az újságíró szerint :). Azóta ezzel húz mindenki, aki csak olvasta. Sütöttem kuglófot is, nem keltet, és mazsola se volt benne, pedig a Kedves szerint az az etalon, de többek szerint finom lett, csokis-meggyes. Anyósjelöltnél is voltunk, most meglepően jó volt, bár sokat dolgoztunk, így repült az idő. A múlt hét amúgy is dolgos volt: két nap is este tízre értünk haza. A szőlőben volt fűnyírás, én meg a sorokat abajgattam, de olyan kis precízen, mivel nem értek annyira hozzá, hogy ránksötétedett. Szerencsénkre, merthogy a nagy narancsszínű hold fényében csak így gyönyörködhettünk a sok szentjánosbogár táncában. Nagyon szép és meghitt pillanat volt, ezekért érdemes élni szerintem. Szóval ilyen sok-sok ízes pillanat lett mégis csak a miénk, mégis történt érdekes, látjátok :)?
főzőcskéztem, trallala
2008 június 5. | Szerző: Füleske
Na, levizsgáztam. Ötöske lett ez is, mindenki már ezt veszi természetesnek, aztán majd már egy négyes is csalódást fog okozni. Mindegy, már vége!! És lehet tenni-venni, motyogni mindenfélét lelkiismeretfurdalás nélkül! Tegnap epret tettünk el mélyhűtőbe, összeturmixoltuk. Aztán vettem csirkemellet, hogy friss saláta mellé jó lesz ma ebédre. A felét csináltam meg, befűszereztem, a húgommal való egyeztetés után jól megszórtam kakukkfűvel, és natúran kisütöttem. Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy ha nem hagyjuk abba a kóstolgatását, nem marad mára semmi :). Meg levest is kénytelen voltam főzni, mert nem fért vissza a fél csomag vegyeszöldség a mélyhűtőbe az eper miatt :), úgyhogy végül 1/4 9-kor hagytuk el a konyhát. Kanasztában aztán megvertem a Kedvest, szóval nagyon jó kis délután volt :).
Nyár van, de mosolygás
2008 május 29. | Szerző: Füleske
Itt a nyár, meleg van, sőt oltári meleg, döglés. Én meg tanulni vagyok kénytelen, géptan szigorlat pénteken, meg hétfőn lágyszárú vizsga. Ja, meg megszűltem végre a feladatom is, ami vizsgafeltétel. Nem is tudom, mit vagyok úgy oda, egyáltalán nem sok anyag, csak macera. De a lényeg, hogy így ,megint hazamegyek hétvégére, sőt anya visz, merthogy jön a dunántúlra éppen. Szóval mégiscsak hawai van!
Amúgy semmi különös, csöndesség, boldogságos napok a Kedvessel. Így, hogy nem agyalok sok felesleges dolgon, sőt a suli is leköt, van sikerélmény, az önbizalmam is egész a helyén, kicsit rendbe jöttem magammal. Szóval jól vannak most a dolgok, ahogy vannak. Tegnap is tanultam, még este tízkor is, közben a Kedves a letöltött zenéket írta CD-re a húgomnak ajándékképpen. És annyira szeretem ezeket a dolgokat benne: kitalálta, hogy szerkesszünk borítót nekik, mert mégiscsak jobban néznek ki úgy. Mivel a húgom oda van a pipacsért, szép pipacsos képek kerültek a borítóra, nevük pedig ZúzósPipacsCd lett :), még fél 11-kor is azt ragasztgattuk. Szóval boldogságosság van, de csak halkan mondom, hogy el ne kiabáljam!
fv-nek igazándiból
2008 május 21. | Szerző: Füleske
Nagy jódolgomban most meg ahhoz a kevéske melóhoz sincs kedvem, amit meg kék csinálni. Sebaj kihasználom az időt!
Kedves fv, nagyon köszönöm, hogy így kitartasz mellettem, eddig is sok jótanáccsal szolgáltál, de most tényleg egy cipőben járunk! És nem Attilának hívják :). Tényleg nem értettem nálad, hogy ezeket a dolgokat hogyan lehet összeegyeztetni, de mostmár elég sokminden átértékelődött bennem. Olyan fura, hogy két ember így klappoljon, egymásra találjon, barátként, de ne akarjanak egymástól mást, csak csendes délutáni beszélgetést egy parkban, egymásra mosolyogni, levelet váltani és elmesélni, hogy éppen milyen szépen virágzik a jezsámen. Csak olyan messze van, csak levelezni tudunk, és így elég nehezen áramlik az amúgy jótékony energia :). Szóval mostmár értem, átérzem, ami veled történt, és sajnálom!
Ui.: Nem tudom, miért nem tudsz kommentelni, minden pipa, meg pötyi ott van, ahol lennie kell, legalábbis én úgy nézem.
Kecskemét
2008 május 21. | Szerző: Füleske
Túl vagyok egy elég rázós héten. Nagyon elfáradtam, és a hangulatom sem volt túl jó amiatt, hogy nem is volt sok értelme ennek a rohanásnak, hajtépésnek a munkahelyen. Ugyanis egyfolytában ügyfeleztem a múlt héten, folyton csengett a telefon, volt hogy sztereóban beszéltem kettőn is, mindenki mindent azonnal akart, öten vártak rám egyszerre… Mivel hogy 15.-e volt a határidő. Igen, aztán szerdán, 14.-én délután én felültem a vonatra, és kikapcsolódásként elmentem vizsgázni Kecskemétre. Fél 11-kor értem haza éjjel, és már erősen bőghetnékem volt a fáradtságtól, valahogy van olyan, hogy az ember nagyon sajnálja önmagát. Mindegy, túléltem, másnap zombiként beültem a padba, és írtam két ötös vizsgát. És találkoztunk végre Barnaszeművel is, beszélgettünk, sétáltunk kicsit, és kaptam tőle két kis kabalát. Olyan fura nekem, hogy ilyen, hogy is fogalmazzak, nagy ajándékozó, jól zavarba is hozott vele. De nagyon kedves volt tőle. Aztán hazavonatoztam, csaptunk egy görbe délutánt végre G. barátnőmmel, és ez végre tényleg pihenés volt az után a sok szar után. A hétvégén tanultam, mint a kisangyal, bár délutánonként volt azért egy kis program, lazítás. Aztán hétfőn megint vizsga, és olyan jó volt, hogy volt kis időnk megint beszélgetni Barnaszeművel.
Jelentkezem
2008 május 12. | Szerző: Füleske
Megint nagyon régen jártam erre! Sajnos. De annyi melóm volt a cégnél, helyettesítettem egy kollégát, aztán meg mivel a héten vizsgázom, tanulgatnom köne! Node, hogy ne folyton panaszkodjak: tök jó volt a hoszzú hétvége! Nagyon-nagyon! Na nem ez a mostani, ez megint olyan volt, mint a két héttel ezelőtti, padlón vagyok tőle megint. De a május elsejei!!! Smaragzöld volt minden, gyönyörűen sütött a Nap. És együtt voltunk, jól éreztük magunkat, tökéletes volt!! A kis család, anyu, apu, a húgom a vőlegényével, G. barátnőm és mi ketten. Reggel a szokásos terülj-terülj asztalkám, aztán a nyugodt erdő, séta, poroszkálás… A Mecsek lábánál volt a szállásunk, így minden nap fel kellett másznunk, de errefelé annyi látnivaló akadt! Árpádkori templomok a faluban, Pálos kolostor romjai, a Zsongor-kő, Babás-szerkövek… És megint tengernyi medvehagyma nyílott! Most felkészültünk minden téren a geoládák keresésére, kinyomtattuk a leírásokat, vettünk egy-két apróságot ajándéknak, és kincsvadászatra indultunk. Ez is új színt vitt a túrákba. Este viszont a szokásos játék helyett jószerével a lóbőrt húztuk, mindenki kellemesen elfáradt a túrázásban. Bár ne csak két ilyen hosszúhétvége lenne egy évben!!
újabb hétvége
2008 április 28. | Szerző: Füleske
Tök lusta vagyok írni. A hétvége nagyon szar volt, jó, nem végig, de a péntek este megadta az alaphangot. Anyósjelöltnél voltunk, aki megint padlón van, amit értek is, tragédiák sora, egyedüllét. De olyanokat mond, meg gondol, amiktől feláll a hátamon a szőr. Csakhogy ahelyett, hogy ezt a Kedvessel megbeszélnék, ő beszél, a Kedves meg egyre idegesebb lesz, mígnem fel nem pattan, és elrohan, mert nem bírja tovább. Hát ezt nekem nem veszi be a gyomrom, ez a mi családunkban nem így van, mi mindent megbeszélünk. Rémisztő!! És amiket aztán még négyszemközt is mondott nekem, hogy ugye szidja a fia?! Hát a jó Istenke áldja meg, egyetlen fián kívül nem sok mindenkije van ezen a szaros világon, és Ő igenis szereti, és igenis igyekszik, megtesz mindent, erre felteszi a kérdést, hogy “mikor igyekszik, mikor?”. Hát kigondoltam, leírom: BASZDMEG!!!! Voltak pillanatok, amikor azon gondolkoztam, hogy nekem aztán erre semmi szükségem, én szeretem ezt az embert, de semmi nem köt az anyjához, hogy tud ilyeneket mondani, összepakolok és majd itthon találkozunk a Kedvessel. De aztán szépen, kimért hangon próbáltam közölni anyósjelöltkével, hogy OLTÁRI BAROMSÁG, amit beszél, és okés, hogy nem éltem még túl sokat, ergo kevesebb a tapasztalatom, de abból az életfelfogásból egy fikarcnyit sem kérek, amivel ő rendelkezik. Úgyhogy kimérten, csöndesen telt el a maradék idő, és én még ezért vettem ki szombatra szabadságot. Még jó, hogy volt tanulnivaló nálam, abba temetkeztem. Annyira rossz, amikor elkezdi a nagy “minden olyan szar” monológot, és én érzem, hogy minden szavával lopja, szívja le az energiám, életkedvem, csakhogy nem használja fel, hanem eleregeti a semmibe.
Szóval lemerültem a hétvégén, a duracellnyuszi épp, hogy dobol. Olyan jó lenne valahogy elmagyarázni neki, megvilágítani, visszajátszani, hogy mit mond, és az mekkora butaság. És olyan jó lenne, ha tudnám, hogy ezt most csak a felgyülemlett fájdalom mondatja vele, és nem is gondolja komolyan. Ne ismertem őket ezek előtt a tragédiák előtt, milyen volt a Kedves és az ő viszonya, milyen volt ő maga, de nem túl bíztató az, hogy a Kedves szerint ugyanilyen. Nagyon jól fog jönni ez a néyg napos hétvége, túra a családdal, erdő, zöld, csendesség, nevetés. Már a gonlotaára mosolyog a lelkem.
Mostanság
2008 április 23. | Szerző: Füleske
Fáradtság van, nagy káosz a melóhelyen, de már látszik a vége. Költözünk ugyanis, és most negyven év lomját, szemétjét, felhalmozott papírját kellett eldózerolni. Mostmár minden az új helyen van, csak nehéz lesz helyet találni, mindent még legalább egyszer át kell pakolni, hogy jó legyen. De fárasztó volt nagyon. Meg kell szokni, fura még, az is lesz egy darabig.
Az előző bejegyzésben emlegetett iskolatársam, Barnaszemű azóta is írt minden nap, én is neki, mindenféle napi dolgokról. Hiába, most míg nincs net a cégnél, csak itthon tudok levelezni, a Kedves így meg ki van túrva, és most is meg van sértődve, hogy Ő biza dolgozna. Okéska, de én meg megnézném a leveleim, nem halsz bele. No.
Szóval fáradtság a rakodás miatt, lelkiismeretfurdalás a tanulás elmaradása miatt, meg levélvárás. Ejnye-ejnye, de ezek mennek mostanság.
Mit mondhatnék…?
2008 április 21. | Szerző: Füleske
Mert van az, hogy történik valami, és bár ne történt volna, illetve bár több történt volna… Egyszerre. Meg női megérzés, hatodik érzék, amiben nem hiszünk, aztán mégis. Mert első pillanattól szimpatikus volt, és a rezdülés, mely felőlem érkezett, eljutott hozzá, sőt, vissza is ért. Ez van! És most azt teszem, azaz még csak gondolom, amiért alapjában, gyökerestül elítéltem az exet. Mit mondhatnék?
Hogy gondolok rá, hogy rámosolyogtam, melegbarna szemeibe néztem, beszélgettem vele a tanulmányúton? És ezzel magcsaltam a Kedvest?! Mennyire naív vagyok, igaz? Mással is biztosan történik ilyesmi, igaz? Hogy valaki szimpatikus lesz, nagyon jó a közelében lenni, de aztán szépen elválunk, ki-ki megy a dolgára, hazatérünk, és hozzábújunk az itthonmaradotthoz, sőt, még jobban szeretjük, rámosolygunk, hiszen ez a felépített, bizalomteljes szerelem több nekünk? Igen, talán. És most velem is megtörtént, ítéljetek el érte. És a rezdülés is visszaért, mert ma írt nekem. Hogy nem szerelmes, hogy csak jó volt a közelemben lenni. Ez most jó érzés, mert én is így érzek, közben pocsék, mert nem akarok fájdalmat okozni neki, hiszen nem ígérhetek többet. Mert annyi fájdalmat okoztam már a barátaimnak, borítottam már bilit, és ez most nem az a helyzet. Csak egy kis mosoly, egy kis huncutság.
bocsi, itt vagyok
2008 július 14. | Szerző: Füleske
Megjöttem! Köszönöm az érdeklődést, megint elmaradtam magammal, de történt egysmás, meg nyaraltunk-túráztunk is.
A hétvégén otthon voltunk végre, és összecsődítettük a családot, merthogy nem volt megünnepelve senki szülinapja-névnapja.Nagyon jót beszélgettünk mindenkivel: mamákkal, unokatesókkal… Még a családi angoltanárnéninket is meghívtuk, hogy beszélgessünk egy kicsit, ugyanis régen, amíg jártunk hozzá, hetente többször találkoztunk, barátság alakult ki köztünk, és nagyon hiányzott már, hogy elmesélje mi van velük. És most babát is várnak, úgyhogy volt mit csevegni!
A túra is nagyon jól sikerült 5-től 10-ig, kíváncsi voltam előtte, hogy fogom bírni, de kellemesen csalódtam magamban. Bár a terep nem volt túl nehéz, és a zsák sem volt teletömve sok meleg ruhával, azért büszke voltam magamra, hogy nagy hátizsákkal lementem napi 20-22 km-t. Úgyhogy edzésbe jöttünk, jöhet a 4fa túra a Zselicben 30 km :)! Összesen a hat nap alatt kb. 80 km-t tettünk meg. Volt egy nap, amikor Szigetváron fürödtünk, most újították fel a fűrdőt ott, és nagyon szépen sikerült. Sajnos a kezem miatt nem élvezhettem ki minden pancsolási lehetőséget, de sebaj, majd bepótolom, ha lehet. A vár is nagyon szép, bár nem olyan kifejezett vár kinézete van, és rá kellett jöjjek, hogy általános iskolában már jártam ott, csak nem emlékeztem. Nagyon jó kis helyre leltünk a Zselic legmagasabb pontjához közel: Kán falura, ahol minden évben megrendezik a káni filmfesztivált, amúgy egy mondjuk 20 házas falu, ahova még kövesút sem vezet, felfedezte magának egy pesti fazon, és aztán jöttek a többiek, és felújították sorra a régi házakat, így most nagyon szép. Szóval sokat túráztunk, jó volt nem gondolkodni semmin, kikapcsolni, csak róni a kilómétereket, hallgatni a gyerekzsivajt, mert elég sok volt a társaságban, szópókerezni túra közben, lelegelni a szederfákat, amik az utunkba kerültek, úgy, hogy valaki még másnap is tiszta lila volt, és hasonló nagyon jó dolgok. Ja, a kezemet nem is mesélem, bár nagyon nem kell büszke legyek rá: két hete csuktam oda a kocsiajtóval. Nagyon csúnya még most is, tiszta fekete a körmöm, meg körülötte, fel van púposodva a sok aláfolyt vértől. Úgyhogy emiatt kicsit még bénázok, de már sokkal jobb, mint az elején.
Oldal ajánlása emailben
X