Mit mondhatnék…?
2008 április 21. | Szerző: Füleske |
Basszus, basszus, basszus!!!
Mert van az, hogy történik valami, és bár ne történt volna, illetve bár több történt volna… Egyszerre. Meg női megérzés, hatodik érzék, amiben nem hiszünk, aztán mégis. Mert első pillanattól szimpatikus volt, és a rezdülés, mely felőlem érkezett, eljutott hozzá, sőt, vissza is ért. Ez van! És most azt teszem, azaz még csak gondolom, amiért alapjában, gyökerestül elítéltem az exet. Mit mondhatnék?
Hogy gondolok rá, hogy rámosolyogtam, melegbarna szemeibe néztem, beszélgettem vele a tanulmányúton? És ezzel magcsaltam a Kedvest?! Mennyire naív vagyok, igaz? Mással is biztosan történik ilyesmi, igaz? Hogy valaki szimpatikus lesz, nagyon jó a közelében lenni, de aztán szépen elválunk, ki-ki megy a dolgára, hazatérünk, és hozzábújunk az itthonmaradotthoz, sőt, még jobban szeretjük, rámosolygunk, hiszen ez a felépített, bizalomteljes szerelem több nekünk? Igen, talán. És most velem is megtörtént, ítéljetek el érte. És a rezdülés is visszaért, mert ma írt nekem. Hogy nem szerelmes, hogy csak jó volt a közelemben lenni. Ez most jó érzés, mert én is így érzek, közben pocsék, mert nem akarok fájdalmat okozni neki, hiszen nem ígérhetek többet. Mert annyi fájdalmat okoztam már a barátaimnak, borítottam már bilit, és ez most nem az a helyzet. Csak egy kis mosoly, egy kis huncutság.
Mert van az, hogy történik valami, és bár ne történt volna, illetve bár több történt volna… Egyszerre. Meg női megérzés, hatodik érzék, amiben nem hiszünk, aztán mégis. Mert első pillanattól szimpatikus volt, és a rezdülés, mely felőlem érkezett, eljutott hozzá, sőt, vissza is ért. Ez van! És most azt teszem, azaz még csak gondolom, amiért alapjában, gyökerestül elítéltem az exet. Mit mondhatnék?
Hogy gondolok rá, hogy rámosolyogtam, melegbarna szemeibe néztem, beszélgettem vele a tanulmányúton? És ezzel magcsaltam a Kedvest?! Mennyire naív vagyok, igaz? Mással is biztosan történik ilyesmi, igaz? Hogy valaki szimpatikus lesz, nagyon jó a közelében lenni, de aztán szépen elválunk, ki-ki megy a dolgára, hazatérünk, és hozzábújunk az itthonmaradotthoz, sőt, még jobban szeretjük, rámosolygunk, hiszen ez a felépített, bizalomteljes szerelem több nekünk? Igen, talán. És most velem is megtörtént, ítéljetek el érte. És a rezdülés is visszaért, mert ma írt nekem. Hogy nem szerelmes, hogy csak jó volt a közelemben lenni. Ez most jó érzés, mert én is így érzek, közben pocsék, mert nem akarok fájdalmat okozni neki, hiszen nem ígérhetek többet. Mert annyi fájdalmat okoztam már a barátaimnak, borítottam már bilit, és ez most nem az a helyzet. Csak egy kis mosoly, egy kis huncutság.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: