újabb hétvége

2008 április 28. | Szerző: Füleske |

Tök lusta vagyok írni. A hétvége nagyon szar volt, jó, nem végig, de a péntek este megadta az alaphangot. Anyósjelöltnél voltunk, aki megint padlón van, amit értek is, tragédiák sora, egyedüllét. De olyanokat mond, meg gondol, amiktől feláll a hátamon a szőr. Csakhogy ahelyett, hogy ezt a Kedvessel megbeszélnék, ő beszél, a Kedves meg egyre idegesebb lesz, mígnem fel nem pattan, és elrohan, mert nem bírja tovább. Hát ezt nekem nem veszi be a gyomrom, ez a mi családunkban nem így van, mi mindent megbeszélünk. Rémisztő!! És amiket aztán még négyszemközt is mondott nekem, hogy ugye szidja a fia?! Hát a jó Istenke áldja meg, egyetlen fián kívül nem sok mindenkije van ezen a szaros világon, és Ő igenis szereti, és igenis igyekszik, megtesz mindent, erre felteszi  a kérdést, hogy “mikor igyekszik, mikor?”. Hát kigondoltam, leírom: BASZDMEG!!!! Voltak pillanatok, amikor azon gondolkoztam, hogy nekem aztán erre semmi szükségem, én szeretem ezt az embert, de semmi nem köt az anyjához, hogy tud ilyeneket mondani, összepakolok és majd itthon találkozunk a Kedvessel. De aztán szépen, kimért hangon próbáltam közölni anyósjelöltkével, hogy OLTÁRI BAROMSÁG, amit beszél, és okés, hogy nem éltem még túl sokat, ergo kevesebb a tapasztalatom, de abból az életfelfogásból egy fikarcnyit sem kérek, amivel ő rendelkezik. Úgyhogy kimérten, csöndesen telt el a maradék idő, és én még ezért vettem ki szombatra szabadságot. Még jó, hogy volt tanulnivaló nálam, abba temetkeztem. Annyira rossz, amikor elkezdi a nagy “minden olyan szar” monológot, és én érzem, hogy minden szavával lopja, szívja le az energiám, életkedvem, csakhogy nem használja fel, hanem eleregeti a semmibe.
Szóval lemerültem a hétvégén, a duracellnyuszi épp, hogy dobol. Olyan jó lenne valahogy elmagyarázni neki, megvilágítani, visszajátszani, hogy mit mond, és az mekkora butaság. És olyan jó lenne, ha tudnám, hogy ezt most csak a felgyülemlett fájdalom mondatja vele, és nem is gondolja komolyan. Ne ismertem őket ezek előtt a tragédiák előtt, milyen volt a Kedves és az ő viszonya, milyen volt ő maga, de nem túl bíztató az, hogy a Kedves szerint ugyanilyen. Nagyon jól fog jönni ez a néyg napos hétvége, túra a családdal, erdő, zöld, csendesség, nevetés. Már a gonlotaára mosolyog a lelkem.