Micimackónak kéne lenni, mért vagyok mégis Füles…
2007 november 5. | Szerző: Füleske
Nyűglődöm. Szürkeség van, meg hideg, és én azzal a tudattal vonszolom magam, hogy ma a kertrajzomat kéne eszkábálni a számítógépen. Sok kedvem nincs, mert a fránya AutoCadben nincsenek az ínyemre való sraffozások, meg amúgy is nyifi-nyafi. És nyaf-nyaf. Már bennem van a frász, hogy két hét múlva egy egész hétre el kell mennem a suliba, és milyen szar lesz a közlekedés, és a Kedves nem jön a disznóvágásra, és akkor a szülinapján se leszünk együtt, és… Igen, az édes szar is keserű hangulatom van… De nem szabad átadni magam ennek!! Igenis arra gondolok, hogy most csak valamicskét rajzolok, mert csak be kell mutatni, hogy jó-e, majd év végére kell letisztázni, és a héten megyünk korizni, és ha állni kell is egész úton hazáig majd jövő pénteken, mi az nekem, hát nem azért vagyok fiatal?! No, erre kell gondoljak! És akkor “Gondol, gondol, gondol…”: 
Téma megint, remélem lassan utoljára
2007 november 5. | Szerző: Füleske
Megint eltelt egy hétvége, ráadásul egy hosszú, nem otthon, hanem a Kedves anyukájánál. És már annyiszor leírtam, írhatnám újra mindazt a sok apró hülyeséget, amit éreztem, ami munkál bennem nála, ellene, és nem értem igazán. Miért nehezítem meg saját magamnak? Miért olyan bosszantó ez a sok apróság, hogy aztán mint ezernyi kis bántó tüskét hordozzam, mint szuvenírt folyton elővegyem, és ne tudjak emiatt megbékélni dolgokkal? Mert anya is biztosan mondja, hogy vegyek fel sapkát, de olyankor nem akarok felrobbanni, vagy már nem mondja? Nem vagyok gyerek, na, ha néha jó is ebben szerepben tetszelegni, de nem szeretem, ha annak kezelnek. Mert kicsit fúj a szél, miért ne mehetnénk megnézni a várat “Jaj, ne menjetek, megfáztok…”, és miért kell ezt személyes támadásnak vennem, amikor csak félt, és a Kedves nem is szól semmit, hanem felöltözünk, és megyünk, megnézzük a várat. Miért kell a plafonon lennem, ha kitakarítja a tengerimalacom terráriumát, hiszen csak segíteni akar, de én is meg tudom csinálni, és én szeretném, mert én vállaltam érte felelősséget! Majd a gyereket is kiveszi a kezemből? Annyira nagy barom vagyok!! Hiszen ezek miatt az érzések miatt olyan lelkiismeret furdalásom van, és félek, hogy a Kedves megérzi, és ezt igazán nem szeretném! Miért nem tudom őt úgy igazán szeretni? A múltkor itt nálunk reggeli készítés közben rámnézett, és azt mondta, hogy úgy szeret. És én csak álltam, mosolyogtam rá, de nem tudtam megszólalni, hogy viszonozzam ezt a vallomást. Talán majd idővel? A sok baromság majd kitörlődik a fejemből, és felnőtt mód tudom kezelni az anyós-menny viszonyt? Remélem.
“Megfelelni vágyó” vagyok
2007 október 28. | Szerző: Füleske
GD:” Kedves F! Folyamatosan olvaslak, de csak most jutottam oda, hogy írjak
is végre Neked. Tudod, azon gondolkoztam, hogy egy ember alapvetően
úgyis képetelen megváltozni. Újra és újra felbukkan Nálad, hogy zavar,
hogy mindig másoknak akarsz megfelelni. Mivan, ha Te ilyen “megfelelni
vágyó” vagy? Valóban meg tudod ezt változtatni, vagy a személyiségednek
egy alapvető része ez? Ha igen, mi lenne, ha egyszerűen elfogadnád:
igen, én egy ilyen ember vagyok. Ha ezt elfogadod (ami szerintem amúgy
egyáltalán nem rossza tulajdonság, csak az ember saját magának okozza
ezzel a legtöbb gondot), több energiád jutna arra, hogy ezt inkább
optimalizáld. Mondjuk, hogy kinek a véleménye a legfontosabb. És csak
azoknak az embereknek akarj majd megfelelni. Én is sokszor járok ebben
a cipőben, de azóta könnyebben tudok a megoldásra koncentrálni, mióta elfogadtam, hogy a saját árnyékomat nem tudom átlépni és inkább
határokat szabtam ebben magamnak. Azt is érdemes megfontolni, hogy
vajon Téged nem-e ez visz leginkább előre? Hiszen újra képzed Magad,
próbálsz jól tanulni, stb. Akkor ez tulajdonképpen nem egy rossz dolog,
hiszen ezáltal is előbbre jutsz az életben. Remélem, érthető volt a
kisregény. És igen, szeretem, ahogy írsz, és amit írsz. Érzem. És ez a
legfontosabb. :-)”
Sokszor gondolkoztam már rajta, hogy nem kéne nyilvánosan kiteregetni a dolgaimat, problémáimat, mert így nem csak magamnak, de óvatlanul a velem kapcsolatban állóknak is kellemetlenségeket okozhatok. De aztán kap az ember lánya egy ilyen kommentet, és rájön, hogy többet nyerhet, ismeretlen ismerősöket, baráti tanácsokat, ami előre viheti, tanulhat belőlük.
GD, azt hiszem, nagyon rátapintottál a dolgok velejére. Igazad van abban, hogy ez a tulajdonság azóta részem, mióta az eszemet tudom, levetkőzni nem valószínű, hogy tudom, hiszen életem szinte minden területén ez mozgatja a dolgaimat, gondlataimat, cselekedeteimet: igen, emiatt tanulok jól, mosogatok el éppen akkor, és nem fél órával később, rakom helyére a sószórót, hívom fel a nagymamám, mert meg akarok felelni, örömet akarok szerezni. És így ez mozgat, örömet szerez. Csakhogy van másik oldala is a dolognak. A lelkiismeret furdalás, mert még mindig nincs kész a rajzom a következő konzultációra, mert megint nem hívtam fel a családom majd egy hete, nem kreatívkodtam tele a konyhát, vizsga előtt a rosszullétig ideges tudok lenni, hogy ötös legyen… És abban is nagyon igazad van, hogy ha már változtatni nem tudok ezen, fordítsam a javamra. Csakhogy általában a saját elvárásaim ilyen magasok, azt hiszem. Okés, hogy az olyan balgaságokat le kéne építeni magamban, hogy most miért kell adnom egy abc biztonsági őrének a véleményére, aki a sáros bakancsomban jól kizavarna az üzletből, és asszem lassan ez megy is. De hogy az éjjel közepén képes vagyok éberen fetrengeni idegességemben egy piszlicsáré munkahelyi probléma miatt, nehogy már hibázzak… No, itt kezdődnek a gondok. A hiba az én készülékemben van :). Bár úgy érzem, ebben is fejlődöm, emlékszem középiskolásként ezeket a dolgokat elég komoly szinten voltam képes űzni, éshát majdcsak megtalálom a helyem a dolgok rendszerében most is, mint az egyetemen.
Na, assszem ennyi, mégegyszer köszönöm GD!
Felfordult szombat
2007 október 27. | Szerző: Füleske
Munkanap volt ez a szombat, ilyenkor mintha kicsit fejre állna minden, nem igaz? Na, erre nem is akart rácáfolni ma semmi sem. A Kedves kimentett, ne kelljen az irodában ücsülni, kivitt magával terepre. A dolog úgy indult, hogy félútról visszafordultunk, mert az irodai hálózat gallyra ment, senki nem tudott dolgozni, informatikus sehol, szép az élet, pa-bam-ba-bam. De aztán az én zseniális Kedvesem 😉 meglelte a hiba okát egy elromlott konektor személyében, mehettünk is a dolgunkra. Út közben kicsit “elbeszélgettünk” arról, hogy miért kell exének engem citkéznie(per pillanat avval kapcs, hogy miért pofázok én bele, hogy őt hívták fel a problémával), igen kellemes csevely (hűha, ez most ly? jaj) sikeredett, de persze puszi-puszi, ölelés lett a vége. A nap tovább folytatódott, a fák nőnek, az emberek kivágják őket, felújítják kisebb-nagyobb sikerrel az erdőt, ezt konstatáltuk most is. Aztán elindultunk hazafelé, és ezzel a lendülettel bennragadtunk-fennakadtunk egy pocsolyában, jókorában. Hinta-palinta, emelő, én lassan az összes korhadt ágfát kihordtam a szomszéd edőből, sztán reccs, és az emelő lelke hangos nyikkanással az ég felé távozott… Telefon fel, ismerős erdész ebédmellől ugraszt, hogy nem-e lenne-e olyan kedves, és húzna ki minket. Azaz a Nivát a pocsolyából, minket meg a csávából. És volt olyan kedves, és már poroszkáltunk is haza a felengedő marhapörkölt illatára csábulva. Egész nap elég nyamvadtak voltunk, ennek oka így estefelé meg is mutatkozott: a Kedves produkált egy jó kis lázat, én meg egy bazi fejfájást, úgyhogy belénk esett a filoxéra, vagymi. Sebaj, de vége lett ennek jó kis tarka napnak.
Kedves GD, nagyon köszönöm, amit írtál, elmélkedem rajta, és asszem kérdésem is lenne, de most megyek, és bedugom a fejem a párnák közé, hátha.
Mélázás
2007 október 25. | Szerző: Füleske
Késő lett, elment az este, vasaltam, közben filmet néztem. Úgy hiányzik néha egy jó kis film, nem csak a sorozatok, amiket a tévében bámulok. Hiányzik a mozi, na, régen sokat jártam. És nem elég, hogy nem jó az itteni, remek érzékkel válogatják ki az alját a dolgoknak, de ha végre kinézek valamit, no akkor a Kedves húzza be a kéziféket. Menjek egyedül, nem béna az? Meghát én is elmegyek vele szívesen olyanra, ami őt érdekli, most ennyi miért nem fér bele? Nem megyek át önző fruskába, csak kérdem. Majd megoldom, elhívom az egyik új kolléganőt, akivel együtt kezdtünk az egyetemen. Elég fura is volt, mikor itt kezdett dolgozni, hogy most más viszonylatban találkoztunk. Vagy ezt meséltem? No mindegy, annyira nem voltunk közeli ismerősök, mert másodéven aztán lejjebb csúszott, de most olyan üdítő, hogy itt van, mert ő az egyetlen korombeli lány a közelemben, szóval majd összedugjuk a fejünket, csak elég messze lakik, a másik új kolléganőnkkel egyetemben. Aki azóta egy másik korombeli lány, de vele most ismerkedem. Na, ezt megcifráztam ám, sebaj.
Szóval nem megyek át önzőbe, vagyis igencsak igyekszem. Bár ez egy hosszabb téma, és mostanában sokat is gondolkodom rajta, hogy nem sajátítom-e ki a Kedvest, nem szeretne-e több levegőt, nem telepszem-e rá túlzottan, nem vagyok-e túlontúl és igen idegesítően féltékeny, meg ilyenek. Ha lesz végre kis időm, meg épp pillanatnyi ihletem, leírom mire gondolok.
Ui.:Köszi fórumvírus, hogy itt vagy velem, igyekszem felzárkózni, és be-benézni hozzád!
Szívembe zártalak Zemplén!
2007 október 25. | Szerző: Füleske
Na, puff neki, ősz van. Hidegség, meg szürkeség, sőt sötétség. De a fák gyönyörűek, a hétvégén is azok voltak. Sajnos nem ragyogtatta meg a Napocska a tájat, nem élvezhettük a borostyánszín, ragyogó ősz arcát, de így is nagyon szép volt. Majd hozok képet is, jó? Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy nem esett az eső, mindhárom nap túrázhattunk. Szombaton ugyan esegetett egy kis hódara, meg ebédelés közben odafagyott a kezünk a kolbászhoz, meg a kenyérhez, de vidám kis csapatunk fittyet hányt erre. Megnéztük a Borsó-hegyen a tavaly januári repülő-szerencsétlenség emlékművét. Ami nagyon megdöbbentő volt, hogy tényleg 10-15 méteren múlt ennek a 42 fiatalembernek az élete, ennyi hiányzott ugyanis a fák csúcsáig. A házikó, ahol laktunk, egy nagyon jól felújítot parasztház volt, minden este jól befűtöttünk a kályhákba. És annyira más meleg az, mint amit a radiátor ad, édes Istenkém, mennyivel otthonosabb, melegebb meleg! Jókat játszottunk, kártyáztunk, activityztünk, meg degeszre tömtük a pockost mindenféle rágcsálni valóval! Láttuk a regéci várat is. Eddig láttam már elég sok hazai várromot, de ez nagyon tetszett, nagyon szép volt a kilátás onnan fentről körbe-körbe mindenfelé! Sétálgattunk, beszélgettünk, megmásztuk a Sólyom-követ, meg a bércet is, hej de nagyon szép sziklák voltak ott, meg kilátás, bizony ám onnan is! Jó volt, és ezeket a napokat, pillanatokat nem adnám semmi pénzért senkinek!
Talán ezeknek a szép élményeknek a hatására, de ugyancsak a Zemplénbe néztünk szilveszteri programot magunknak, kíváncsi vagyok, összejön-e. Bár kicsit drága, de azért csak megtérül! Kettecskén, egy panzióban, szilveszterkor…hmmm.
Punktum
2007 október 23. | Szerző: Füleske
Megjöttünk, és annyira rossz, hogy vége lett!! Valami varázs van abban a helyben, mert 8 éve is nagyon jól éreztem magam ott. Okés, tudom, hogy minden kiránduláson úgy szoktam, de valahogy olyan teljes kikapcsolódás ott lenni, nem is tudom megfogalmazni. Azok a csendes falvak, szépen felújított parasztházak, barátságos utcák és erdő, hegy mindenfelé. Szeretem a Zemplént, és punktum. Meg a többi hegységünket is, punktum. És nagyon nincs kedvem visszamenni holnap a munkahelyre a hülyeségbe, punktum.
“Hull a hó és hózik, Micimackó fázik…”
2007 október 18. | Szerző: Füleske
El vagyok havazva, meló ezerrel a munkahelyen, nem tudom, hogy rendesen kikavargózok-e belőle egyáltalán, vagy eltemetnek, közben már két új kolléganőt kellene gardírozni, és én legszívesebben ÁÁÁÁÁÁ. Noszóval annyi mindenre kéne figyelni, meg fejbentartani rengeteg dolgot a sok papírokkal kapcsolatban, és én kevés vagyok hozzá, mint mackósajtban a brummogás. Közben meg tanítgatni kéne őket, meg hagyni átvenni dolgokat, de a felelős még mindig én vagyok a feladatokért, így mindenen szeretném rajtatartani a szemem, de szétszakadni meg nem tudok. És rádásul egy teljesen új rendszert vezetnek be a munkámmal kapcsolatban, még az előzőt se szoktam meg, oszt most ezzel birkózzak…Amúgy nem nagy dolgok ám, bizti csak én fújom fel, de kicsit zsong a fejem tőle. De, méginkább DE holnap kirándulni indulunk a Zemplénbe 4 napra!!! Már alig várom, hogy magunk mögött hagyjuk ezt a káoszt, egy kicsit kilépjünk a mókuskerékből! Anyáékkal, együtt, pihenés, erdő…
Anyósjelölt
2007 október 14. | Szerző: Füleske
Olyan jó lenne a sok morfondírozást kiírni magamból néha-néha, de nem megy, a kérdéseket, amik rámtörnek, de soha nem jutok el idáig.
A hétvégén a Kedves anyukájánál voltunk, bár kicsit rövidkére sikerült, mert csak tegnap délelőtt futottunk be. És megint fel-fel húztam magam dolgokon, amit persze igyekszem erőteljesen titkolni. Mert értelmetlen hülyeség, és igazán nem is értem, miért olyan bosszantó, ha elmegyünk vásárolni, és vesz egy bazi adag banánt, meg gesztenyemasszát, meg hozzá tejszínhabsprét, és aztán az egészet odarakja vasárnap délután, hogy akkor csomagoljuk el. Olyan, mintha elfelejtenék az anyukák ilyenkor, hogy attól még, hogy egy másik városba megyünk el, még nem a világ végére távozunk, ahol nem lehet növényi alapú tejszínt venni (ami amúgy is a szívem csücske, nyamika :-/), és ha akarok, a keresetemből 3 karton banánt veszek magamnak, hangsúlyozom, ha akarok, és nem kényszerből kell betömni, mert ne kelljen már kidobni. Ok, ez nem a banánnal fog előfordulni, de pl. 5 lekvár figyel a szekrényben, de azért elhoztunk egy hatodikat… És aztán elkezdtem kuncogni magamon. Hogy miért van bennem ez a kapásból való ellenállás, az az értelmetlen dac? Hiszen ha neki ez örömöt jelent, hogy most bennünket ellátott egy hónapra való banánadaggal, hát akkor legyen, és igenis miért is ne tudnék hozzá jó képet vágni, hát nehezemre esik talán? Hát nem. És valahogy ez az anyós dolog, ez a kapásból ellenállás, meg talán a féltékenység miatt lenne? Hogy én szeretnék gondoskodni már erről a férfiról, ne kutymákoljon itt bele nekem senki? Hát ha így van, akkor ez butaság. És igenis örülni fogok még egy szatyor szőlőnek, amikor otthon rohad még három, mert így gondoskodhatott rólunk, és ez elégedettséggel töltheti el. No, és aztán aranyba foglalnak, meg napszemüveget hordanak majd a temetésemen, mert olyan fényesen ragyog majd a glóriám. 🙂 Jólvanna, a vége vicc volt, de előtte azért komolyan gondoltam ám!
ez mindig olyan nehéz ide kitalálni valamit, nem? úgyhogy: IZÉ
2007 november 6. | Szerző: Füleske
Na, használt a Micimackó-terápia! Hihi, annyira belefeledkeztem a rajzolásba tegnap, hogy este nyolc után úgy kellett levakarnom magamról a laptopot. És igen, eszembe jutottak a régi szép idők, amikor rajzolással teltek el egész napok, amikor pipáskodtam, hogy afene, miért kell nekem állandóan vizelni menni, aztán rájöttem az órára nézve, hogy az előző nyújtózásom több, mint négy órája volt… De jó volt, zenét hallgattunk, elmerültünk, kerek volt a világ… Amélie csodálatos életét is hallgattunk, igaz P.? Hídrajzolás egy egész éjszakán át? Szóval eszembe jutott most ő is. Nem is meséltem, hogy egy pár hete meglepetésszerűen írt egy levelet. Fura volt, szűkszavú, kérdező, és én válaszoltam, nem olyan szűkszavúan, de hasonlóan kíváncsian. De válasz tőle már nem érkezett. Sajnos.
Node rajzolásról volt szó, ma még folytatom, remélem lassan készen leszek vele, és jöhet a nyomtatás, és akkor ugrik a majom a vízbe… 🙂 Nagyot csobban akkor, azután elhallgat. 🙂 Bocsi, kicsit zizi vagyok, vagymi.
Ja, meg arról akartam még írni, hogy ma is, meg tegnap is terepen volt az én szívem csücske. És valahogy azért jó volt. Ugyanis egy helyen dolgozunk, úgyhogy napi 24 órát töltünk együtt. Sokan kérdezték már, hogy nem rossz ez? Hát nem, de azért jó egy kis változatosság, haza esve megbeszélhetjük, kivel mi történt, meg hogy nagyon hiányzott a másiknak ;).
Oldal ajánlása emailben
X