Mélázás

2007 október 25. | Szerző: Füleske |

Késő lett, elment az este, vasaltam, közben filmet néztem. Úgy hiányzik néha egy jó kis film, nem csak a sorozatok, amiket a tévében bámulok. Hiányzik a mozi, na, régen sokat jártam. És nem elég, hogy nem jó az itteni, remek érzékkel válogatják ki az alját a dolgoknak, de ha végre kinézek valamit, no akkor a Kedves húzza be a kéziféket. Menjek egyedül, nem béna az? Meghát én is elmegyek vele szívesen olyanra, ami őt érdekli, most ennyi miért nem fér bele? Nem megyek át önző fruskába, csak kérdem. Majd megoldom, elhívom az egyik új kolléganőt, akivel együtt kezdtünk az egyetemen. Elég fura is volt, mikor itt kezdett dolgozni, hogy most más viszonylatban találkoztunk. Vagy ezt meséltem? No mindegy, annyira nem voltunk közeli ismerősök, mert másodéven aztán lejjebb csúszott, de most olyan üdítő, hogy itt van, mert ő az egyetlen korombeli lány a közelemben, szóval majd összedugjuk a fejünket, csak elég messze lakik, a másik új kolléganőnkkel egyetemben. Aki azóta egy másik korombeli lány, de vele most ismerkedem. Na, ezt megcifráztam ám, sebaj.
Szóval nem megyek át önzőbe, vagyis igencsak igyekszem. Bár ez egy hosszabb téma, és mostanában sokat is gondolkodom rajta, hogy nem sajátítom-e ki a Kedvest, nem szeretne-e több levegőt, nem telepszem-e rá túlzottan, nem vagyok-e túlontúl és igen idegesítően féltékeny, meg ilyenek. Ha lesz végre kis időm, meg épp pillanatnyi ihletem, leírom mire gondolok.
Ui.:Köszi fórumvírus, hogy itt vagy velem, igyekszem felzárkózni, és be-benézni hozzád!