Felfordult szombat

2007 október 27. | Szerző: Füleske |

Munkanap volt ez a szombat, ilyenkor mintha kicsit fejre állna minden, nem igaz? Na, erre nem is akart rácáfolni ma semmi sem. A Kedves kimentett, ne kelljen az irodában ücsülni, kivitt magával terepre. A dolog úgy indult, hogy félútról visszafordultunk, mert az irodai hálózat gallyra ment, senki nem tudott dolgozni, informatikus sehol, szép az élet, pa-bam-ba-bam. De aztán az én zseniális Kedvesem 😉 meglelte a hiba okát egy elromlott konektor személyében, mehettünk is a dolgunkra. Út közben kicsit “elbeszélgettünk” arról, hogy miért kell exének engem citkéznie(per pillanat avval kapcs, hogy miért pofázok én bele, hogy őt hívták fel a problémával), igen kellemes csevely (hűha, ez most ly? jaj) sikeredett, de persze puszi-puszi, ölelés lett a vége. A nap tovább folytatódott, a fák nőnek, az emberek kivágják őket, felújítják kisebb-nagyobb sikerrel az erdőt, ezt konstatáltuk most is. Aztán elindultunk hazafelé, és ezzel a lendülettel bennragadtunk-fennakadtunk egy pocsolyában, jókorában. Hinta-palinta, emelő, én lassan az összes korhadt ágfát kihordtam a szomszéd edőből, sztán reccs, és az emelő lelke hangos nyikkanással az ég felé távozott… Telefon fel, ismerős erdész ebédmellől ugraszt, hogy nem-e lenne-e olyan kedves, és húzna ki minket. Azaz a Nivát a pocsolyából, minket meg a csávából. És volt olyan kedves, és már poroszkáltunk is haza a felengedő marhapörkölt illatára csábulva. Egész nap elég nyamvadtak voltunk, ennek oka így estefelé meg is mutatkozott: a Kedves produkált egy jó kis lázat, én meg egy bazi fejfájást, úgyhogy belénk esett a filoxéra, vagymi. Sebaj, de vége lett ennek jó kis tarka napnak.
Kedves GD, nagyon köszönöm, amit írtál, elmélkedem rajta, és asszem kérdésem is lenne, de most megyek, és bedugom a fejem a párnák közé, hátha.