Síelés

2008 március 18. | Szerző: Füleske |

 Noszóval, méggyüttem, me’ odavótam!! Vágytam már nagyon haza a nagy kujtorgás után, viszont amint megjöttem, szembesülhettem a rámrontó kötelességek garmadájával, ami azért valljuk meg, annyira nem jó érzés. Viszont itthon lenni a Kedvessel az nagyon jó!!
Hol is kezdjem, talán az elején. Két hete pénteken próbáltam mindent elintézni, felgöngyölíteni, hogy ne kelljen azon izgulni, mi is lesz itt nélkülem (amúgy semmi), elmentünk a sílécekért, összerakodtunk, és este hatkor elrobogtunk a kis település művházába, ahova letelepedni szándékozunk, hogy meghallgassuk, hogy hátha történik valami a külterületi telkünkkel. Mondtak sok szépet, és sok kevésbé jót, de a lényeg annyi, hogy talán ősszel már belterületi építési telekkel fogunk rendelkezni. Ennek tudatában aztán másnap a Kedves anyukájához mentünk, és nála töltöttük a hétvégét. Végre eljött a hétfő, reggel elindultunk, hogy végigautózzuk Ausztriát egészen Tirolig, Brixen im Thale-ig.

Ahol ne mondjam minden mező, dombocska zölden virított, csak fenntebb volt némi hó, inkább csak a pályákon, hiszen azt lehet hóágyúzni. Nomondom, nem elég, hogy nem tudok síelni, még elég hó sincs hozzá… Aztán este elkezdett szállingózni, esegetni, és szerda reggelig meg sem állt!! Ekkora szerencsénk hogy lehet?! Talán megkönyörültek rajtam az égiek, látván, hogy enélkül is halál ideges vagyok. Azaz voltam, az első lejtő közepéig, amikor is… Na nehogy nekem rosszra gondoljatok, nem ért baleset, csak a felgyülemlett feszültséget kellett kiadnom magamból egy kiadós sírással, megspékelve erős fejrázással válaszként a “Valami baj van Kicsim?” kezdetű, egyre türelmetlenebb faggatózásra. És túléltem a hetet, sőt azt kell mondjam, élveztem is! És már hírül sem fáradtam el annyira, mint tavaly, állítólag kezdem jól csinálni, ez annak a jele. Szóval gyönyörű volt, talán képet is tudok majd feltenni, sajátot. Csütörökön már egyszer a piros pályára is felmerészkedtem, és aznap aztán olyan csodálatos napsütés kerekedett, hogy felejthetetlen képet mutatott a hegység. A Napocska ezzel jutalmazta, hogy ügyeskedtem :).

Sajnos azért olvadásnak indult a havacska, még egy ilyen kezdőnek is érzehető volt a különbség, de nem bántuk, szombaton még egy hosszabb túrára is rávettek, tele piros pályákkal körbe az 1829 m-es Hohe Salven. Túléltem!! Kezem-lábam ép, és nagyon jól kikapcsolódtunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmit fogok csinálni, és magamtól soha nem is tettem volna, de a Kedves által ezt is megismertem, sőt büszke is lehetek magamra, mert megcsináltam, hellyel-közzel megtanultam síelni, és már élvezem is!!