Má’ megint fájok!

2008 február 20. | Szerző: Füleske |

 Nem tartom magam különösképpen erősnek, az akaraterőmmel is vannak gondok :), a kitartásomról meg már ne is beszéljünk, de hogy ennyire ne legyek eszemnél némi-nemű fájdalom miatt, az már kezd bosszantani. Úgy érzem, minden hónappal egy kicsit rosszabb, és kezd már elég tarthatatlanná válni a dolog, úgymint akár a sírásig terjedő néma szenvedés, amikor igazán semmi más nem létezik a hasamat szurító görcsön kívül, ebben a hónapban masszív hányinger is belépett a kórusba, hogy ne legyen már olyan egyhangú… Imádom ezt a helyzetet amúgy, amikor a 12 éve rég feledésbe merült emlék, úgymint hányás, felhánytorgatása történik a wc falának támaszkodva, nagy nyeldeklés, ha menne, nagylevegő, na az talán, és bízom benne, hogy nem most érkezett el a pillanat a nosztalgiázásra. Szerencsére nem. Ha hétvége lett volna, ledőltem volna, a fájdalom ilyenkor talán még ki is kapcsolt volna, álomba merültem volna, de sok ez a feltételes mód, mert meló van. Azaz lett volna (ugye?!), ha képes lettem volna a magam elé bámuláson kívül mást is prezentálni. Sebaj, végülis fél 11-kor már újra emberi formát kezdtem ölteni. Azért ha legközelebb ellátogatok a nőgyógyász háza tájára, kérdőre vonom, hogy ez teljesen normális, vagy csak az én fájdalomküszöböm ilyen oltári alacsony, mert ha igen, mi lesz a szüléssel? Node, hogy túléltem a délelőttöt, ennek örömére átbattyogtam (ez hány Ty?) a postára tértivevényt venni, meg végre a kütyü is megjött a bérmentesítőbe, de a lényeg, hogy az ügyintéző néni (bocsi, alig lehetsz idősebb) nagyon kedves volt, mosolygott serényen, és ilyenkor jön rá az ember, hogy egy mosoly tényleg csodákra képes, igenis nem szabad fukarkodni vele, ha nem muszály! Üzenem ezt a morózus eladó, pénztáros, ügyintéző és egyéb emberekkel foglalkozóknak, mert igen, lehet mindenkinek rossz napja, csak sajnos tudomásul kell vennünk, hogy ezek a semmitmondó találkozások igenis sokkal nagyobb hatással vannak ránk, mint hinnénk! Szóval: !