ez van éppen…

2008 február 19. | Szerző: Füleske |

 Szóval telnek a napok. És én nagyon hirtelen tudok hangulatilag váltani, elég libelláris is vagyok, aminek nagyon nem örülök, de evvan. Biztosan annak köszönhetően, hogy a ciklusom kicsit érdekesen ketyeg, valahogy nem úgy akarnak történni a dolgok, ahogy kéne, meg szeretném, hiszen már vagy öt napja a “mindjárt megjön” stádiumában leledzek, annak minden örömével! Hálaégnek így viszont elkerülöm a síelést, legalább ezen ne kelljen izgulni, lesz min, asszem!
A hétvégén itt voltak anyáék, nagyon jól elvoltunk négyesben, tényleg kikapcsolt az a másfél nap, ugyanis sajnos vasárnap már reggel hazaindultak. Voltunk kocsit nézni, mert apa arra van most beindulva teljesen, meg vacsizni pénteken, aztán sífelszerelést keresgéltünk Pécsen szombaton. Végül mint terveinkben is szerepelt, egy síbakancsot vettünk, legalább az legyen saját, a lécet majd meglátjuk. Úgyhogy boldog Nordica síbakancs tulajdonos lettem, mostmár kénytelen leszek valami normális, életem féltése nélküli, minimális rettegéssel terhelt síelést elsajátítani. Az egész szombatot az Árkádban töltöttük, hiszen olyan kutya hideg volt, hogy ihajj, így a városnézés majd egy napsütésesebb, barátságosabb tavaszi-nyári időpontra tolódik. Vasárnap palacsintát sütött Nekem a Kedves. Sajna neki is kedvenc elfoglaltsága ez, így le kell mondanom róla, pedig én is szeretem hajigálni a tésztakorongokat. Vígasztalódtam néhány lekváros, kakaós, meg fahéjjas-tejfölös magambagyömöszölésével :). Meg szőttem ezerrel. Nem szőnyeget, meg hálót se, mert lábból is csak kettő van nekem, de gyöngyből virágot, azt igen. Már most olyan 10 órányi munkám, egy tasak gyöngy, meg vagy 5-6 méter drót van benne, és sajnos még közel nincs kész az egy szál harangvirág. És jó lenne, ha hétvégére készen lenne… Gatya felköt. A melóhelyen is mindent szálába kéne állítanom a 2 hetes márciusi kiesés miatt, de sajnos sokmindentől függ a munkám, így elég nehézkes… Meg az egyéb keserű szájízt adó baromságok, amiket el kéne intézni még ebben a két hétben, úgymint levelezős diákhoz papír a volánnál, mávnál, hogy egyáltalán használhassam, meg mint kiderült elcsesztem az adóvisszaigénylésemet a tandíjjal kapcsolatban. Mondjuk oké, nekem is tudni kéne, de lehet, hogy az adott tanulmányi osztályon se ártana tisztába lenni a dolgokkal, hogy halandó polgártárs, ki nem egyéni vállakozó, mi a szarnak kér szmlát, azzal aztán kitörölheti, nemhogy visszaigénylehet. Ugyanis ahhoz igazolás kell, de mindkettőt már nem adhatják ki. Passz. Mindegy, majd ha megyek, megpróbálom személyesen elintézni. Zajlik az élet, és néha annyira jó lenne csak lenni, főzőcskézni, krumplit pucolni, gyümölcsöt szedni, paprikát kapálni, virágágyást gyomlálni, nem gondolni semmire, csakhogy mi legyen az ebéd holnap, és mikor vigyem sétálni a kutyát… Tudom, hogy ezt is megunnám, csak jó rágondolni.