Névnap

2008 január 14. | Szerző: Füleske |

 Hát névnapnak ez egy kicsit nagyra sikeredett, hiszen így a karácsonyi ünnepek után, januárban megbúvik, csöndeskén szoktuk ünnepelni. Most máshogy lett:
Csöndes, ünneplős hétvégét terveztünk, kettecskén, végre nem kell sehova se menni. Csütörtökön bevásároltunk, péntek délután a hivatalos pécsi látogatás után hazaesve megvacsoráltunk, kártyázásba fogtunk. Csengetnek a kaputelefonon. Megint. Harmadjára a Kedvesnek sikerült is beengedni az illetőt, merthogy nem tartotta elég ideig nyomva a gombot. Mondom is neki, hogy egy vadidegent beenged a lépcsőházba? Be. Aztán két lapváltás után kopognak. Hűha, ez már komoly, nem nagyon jár ugyanis hozzánk senki, újabb házaló ügynök? Kedves ajtót nyit, mindig Ő szokott. Én felálltam, az suhant át az agyamon ugyanis, mi van, ha ez a vadidegen leüti a Kedvest, vagy ilyesmi. Aztán ajtó kitárul, a Kedves rámnéz, és megkérdi, hogy nem akarok-e odamenni. “Dehát már elmúlt Mikulás!?!”-gondolom, de csak “Miaz?” kérdezem. Hát kedves szüleim mosolyogtak barátnőmmel az ajtóban.
Áll felvakar, könnyek elenged, “Hát Ti olyan hülyék vagytok…”, érkezők megölelget, vizes puszit arcra odanyom. Aztán jött a két napos balett a lakásban, ugyanis azon a (asszem) 42 négyzetméteren mindent meg kell már szervezni, hogy elférjünk, kezdve egy egyszerű reggelivel öten egyszerre az asztal körül. Kaptam sok szép mindent: vázát, gyertyát, táskát, nyakláncot. Voltunk fürdeni Dombóváron, meg előtte fürdőruhát venni a barátnőmnek, ugyanis anya csak azt az elhanyagolható apróságot felejtette el mondani neki, hogy ez lesz a program. Azért végül, ha nem is fürdőrucit, de egy fekete melltartó-bugyi párost talált magának, amiről senki meg nem mondta volna, hogy nem fürdőruha. Este elmentünk a helyi dél-amerikai étterembe, megittunk két, plusz egy ráadás fél kör tequilát, degeszre tömtük magunkat, mint ott általában mindig. Vasárnap Rizikót játszottunk, rendeltünk pizzát tiök renitens módon, és már el is szaladt ez a jó kis hétvége. Este sütöttünk még egy pogit, meg gyümölcstortát, amit ma feltálalhattam a kollégáknak. És a névnap másik nagy felhajtása, hogy most egy dzsungel mögött üldögélek, amit a kollégák hordtak össze. Csupa szép virág, a vendéglátás is egész jól sikerült, úgyhogy elégedett vagyok! Csak hány fordulóval hordjuk le ezt a rengeteg virágot a kocsiba :)?