Kevés

2007 november 30. | Szerző: Füleske |

 Nincs kedvem elindulni. Pedig itt ülök tök egyedül a cégnél, a Kedves egy kolléga temetésén, és nekem nincs erőm elindulni haza. Vásárolni kéne, meg végiggondolni, hogy mikulásra mivel lepjem meg, mert már nem lesz alkalmam addig úgyse egyedül vásárolni, de nem megy a felállás. Lusta vagyok, fáradt, és letaglózott. Beszéltem majd 3/4 órát egy barátnőmmel, az is betett, mert nagyon rossz hírt mesélt. Zajlik az élet, hajalmosak vagyunk azt hinni, hogy minden rendben van valakivel, és egy pillanat alatt kiderülhet, hogy éppenséggel semmi sem stimmel. Szomorú, és bosszantó, de tenni bármit is csak ők tudnak, senki sem segíthet.
Tényleg mennem kell, mert a Kedves még a végén hamarabb haza ér, mint én. Pedig még karácsonyi ajándékokat is ki kéne gondolni, meg kéne venni, verseket kéne keresni… Kevés vagyok én ehhez :).