Miss. Telegörccsel

2007 augusztus 24. | Szerző: Füleske |

 Nincs kedvem dolgozni, nincs kedvem rendeletet olvasgatni, pedig kéne. De nem megy. Fáradtnak érzem magam, pedig pihentem. És jól vagyok! Tegnap gombát rántottunk, és valami nagyon jó lett! Én még nem is ettem vargányát, hát, holmi csiperkéhez szokott emberkének ez valami isteni finom! A kalapkákra panír került, a tönkök meg feldarabolva vándoroltak a mélyhűtőbe, levesba, mártásnak jó lesz. Csak ne lenne ilyen kicsi a mélyhűtő! Dehát ne akarjak mindent mindig, igaz? Majd ha elfogy, majd lesz jövőre, amikor szezonja lesz, és mennyivel finomabb lesz, hogy nem ezt kell eszegetni nyűglődve sokszor. Mármint ez most öléggé zavaros lett, csak azt akartam mondani, hogy nem kell mindig mindent bespájzolni, majd itt lesz az ideje megint. És vasalni is kellett volna, a halom egyre vészjóslóbban tornyosul, de a Kedves olyan aranyosan mondta, hogy pihizzek inkább. Bár rám is fért, mert a vacsi után, mivel készleteink lassan kicsurrannak a szekrényből, és nagy piás hírében állva nem nagyon pusztítjuk, megbontottunk egy üveg martinit, és meg is ittam belőle vagy egy decit. No, nekem az elég is volt a handabandázáshoz, meg a zagyváláshoz, úgyhogy a nagy skypolásból nem sok lett anyáékkal. Sebaj…

Basszus, épp most jött valami bácsi, kézfogás, bemutatkozás, tök komoly, meg fontos ember biztos, oszt én meg nem tom kimondani azt hogy IGAZGATÓ… “izgazigazizagaz…khmm..igazgató úr…”. Most biztos tök hülyének néz! Utálom ezt a részét ennek a helyettesítősdinek, brrr!

Szóval ott tartottam, hogy pihegés, tévézgetés este. És azon morfondíroztam, hogy miért kell nekem mindenben a kihívást látni, a megfelelést, mit gondol, jót gondoljon, én legyek az első, legjobb, legügyesebb, legrendesebb… Miért? Ha főzök, akkor jó háziasszony legyek, ha más házimunka, akkor legyen kész, csitti-fitti, mert az úgy dukál, ha hétvégi meghívás, akkor nehogymár ne menjek, ha már gondoltak rám, de összekoszolom a Kedves hálózsákját, ha a jövő téli sielés, akkor edzek előtte, hogy ne fáradjak már el két perc múlva, meg ne legyek már beszari alak, ha a hétvégi 30 km-es túra, akkor “hú, mi lesz, hogy fogom teljesíteni, és ott lesz sok ember, mit gondolnak, ha gyorsan kipirulok…”stb…stb… Lazítani kéne a saját magam kreálta gyeplőkön! Valahogyan el kéne kezdeni! Hogy egy biciklizést ne úgy vegyek, hogy mikorra érünk már oda, hú de piros vagyok, á, már mindjárt ott vagyunk, kitartás, jó vagy…, hanem élvezzem a menetszél simogatását, a táj szépségét, a mozgás örömét… Ez vagyok én, Miss. Telegörccsel…