Mérnök a négyzeten
2009 július 2. | Szerző: Füleske
Vége, vége, végre!!!! Levizsgáztam, pabambabammmmm!!
Úgyhogy mostmár szakmérnök is vagyok, vivát papírok!! Sajna csak a tudás hiányzik mögüle, de az nagyon. Mert amit mondtak, megtanultam én, csak attól még kertet tervezni nem tudok, építeni se nagyon… Mindegy, egyelőre a lényag, hogy itt az édes szabadság!!!
Úgyhogy mostmár a szervezés utján kaparnék a lábammal, de nagyon!! Mert a vadászház üzemeltető hölgy 3 hete nem hívott a dekorossal való egyeztetéssel kapcsolatban, pedig 3 hét alatt már igazán találhattak volna időpontot :(. Ha van egyáltalán kivel egyeztetni… Negatív vagyok, bocsi. Ilyenkor a Kedves le szokott hurrogni, hogy nem kell aggódni, majd elrendezünk mindent. Ami okés is, csak minek ígéri meg, hogy van dekoros, ha egyszer a mellékelt ábra szerint nincs. Ne ígérjen, mondja meg, van, vagy nincs. Ha meg nincs, én már biztosan két hónapja szerveztem volna egyet, hogy emiatt is nyugodtan aludjak. Mindegy mostmár, felhívjuk, és az orrára koppintunk. Ugyanígy a szabó bácsi se hívott, hogy mi van az öltönnyel, ha a héten nem hív, őt is meg kell csörgetni. A polgármesteri hivatalba is el kéne már menni hivatalosan bejelentkezni, legyen meg az is. Bár 29.-ig így is, úgy is meg kell tennünk, ha egybe akarunk kelni a meghívóban kitűzött időpontban :). Lassan a fehér cipőnek is utána kell nézni, fehérnemű, harisnya, köszönőajándék, ékszerek, gyűrűpárna, stb… Dörzsölgetem a tenyerem, de jó lesz!! Mondjuk lehet, hogy nem ezen a véleményen leszek 7 hét múlva, a véghajrában :).
Államvizsga
2009 június 26. | Szerző: Füleske
Nagyon várom már, hogy vége legyen végre, hogy ha haza megyek, ne az legyen az első, hogy tanulni kell, este tízig, más sincs, csak ez. Elég volt már belőle nagyon!!! Alig várom, hogy hétfő este legyen, és túllegyek a remélhetőleg sikeres záróvizsgán, és keddtől rámszakadjon a szabadság! És főzni fogok, és gyöngyöt fűzni, tervezgetni, szervezgetni, és csak lustizni, könyvet olvasni, megvarrni a névnapomra kapott macit, és frizurákat nézegetni a neten, meg gyűrűpárnát, és…. Bár már ott tartanék!! De addig van még egy hétvége, amikor is átismételhetem az eddig nagy nehezen átrágott anyagot, és már most tudom, hogy milyen oltári módon fogok szenvedni :)!
Vége a nyafinak, szemem előtt csak az édes szabadság lebeg, összeszorítom a fogam, ezt a kis időt már féllábon ugrálva is kibírom :)!
Készülgetés!!!
2009 június 11. | Szerző: Füleske
Vége a vizsgaidőszaknak! Nade, nem kell örülni sajnos, mert kezdődhet az államvizsgára tanulás, juhéjj!!! A szakdoga védésre is készülni kéne… De sebaj, mert ha egyszer vége lesz, kerek két hónapunk lesz csak az esküvőre!
Ma voltunk a férfi szabónál végre. Nagyon szép öltönyt csinált már a Kedvesnek, remélem most se fogunk benne csalódni! A Kedves beleegyezett, hogy legyen neki is mellény-nyakkendő-zsebkendő triója, szerintem az nagyon jól néz ki, és Őt sem kellett győzködni. Az újember viseletre később fogunk rátérni, majd megmondja mennyit vegyünk az anyagból. Én valami lenszövetre, vagy ilyesmire gondoltam, ami megy a ruhámhoz, de feketére, mert úgyse hordaná a bordót. Szóval szépen lassan szerveződnek a dolgok esküvőileg :D!!!
Tegnap késő este valahogy ránkjött az ötletelés köszönőajándék-ügyben. Én azt találtam ki, hogy vehetnénk üdítős poharakat nagykerben, és megfesthetnénk a monogarmmunkkal és a dátummal, egész este használhatnák, majd hazavihetnék emlékbe. A Kedves ötlete, hogy egy marcipán desszertre erősítsünk egy hajtogatott darut, ami a boldogság jelképe a japánoknél, ha jól tudom, és az lenne az emlék, mondjuk egy dátummal a hasán. Szóval ihletet kaptunk :)… Nem tudom, melyiket valósítjuk meg, de a poharas ötlet csak így kutyafuttában utánanézve is kb. 10 000 Ft-ot kóstálna, szóval még megfontoljuk.
Tanulós, rohanós…
2009 június 3. | Szerző: Füleske
Vizsgaidőszak-dömping, közben meg meló, programok, egyebek. Jó volt ez a hosszú hétvége, bár az idő jobb is lehetett volna, de azért nem panaszkodom. Szombaton ugyan délután rá kellett vennem magam a tanulásra, de végre eljött a népies ruhakészítő csajszi hozzánk, hogy válasszak menyecskeruhát. Van már több ruhám is tőle, és megkerestem, hogy hogyan lehetne venni tőle. Így volt a legegyszerűbb, és végre megvan! Ugyan nem olyan, amilyet elterveztem, de a Kedvesnek is ez tetszett. Majd mutatok képet róla! Csak a fodrásznak lesz egy kicsit nehézkes dolga, hogy mit riottyentsen a fejemre, hiszen a mennyasszonyi ruhám a varrónő szerint elegáns a csónaknyakával, ejtett vállával, gyöngyhímzésével, és ahhoz valami gyönggyel megrakott csoda kéne a fejemre, ez a piros ruha meg tényleg népies, oldaltfűzős darab. Majd kitaláljuk!
Vasárnap elruccantunk Dombóvárra fürdeni, és egy görbe napot csaptunk a Kedvessel, egész nap csak áztattuk magunkat, meg szaunáztunk, lángost faltunk. Pihenés volt ez a javából, nagyon jól esett kettecskén!
Hétfőn melós nap volt, de otthon szerencsére: főztem délelőtt, meg tanulás volt a program egész nap. Sajnos egyszerűen nem akarnak a dolgok a fejemben maradni. Minden latin nevet elismétlek ezerszer, próbálom memorizálni, de kiesnek, elszelelnek, szédelegnek a fejemből, huss.
Voltam tegnap végre spinningen megint, két hete nem voltam ugyanis, mindig közbejött valami. Ha fogni kell valamire, hát a vizsgaidőszakra kenem. Megvettem a második bérletem is, ami nagy szó, mert eddig nem szoktam eljutni. Nem akarom elkiabálni, de nagyon megtetszett ez a mozgásforma. Biciklizni amúgy is szeretek, csak forgalomban nem, itt meg csak leruccanok az öt percre lévő fittnes-terembe, és tekerünk egy órát. Minden baromságot le lehet vezetni ilyenkor. És nem utolsó sorban alakulok is tőle elég jól, kell is hogy augusztus végére formába jöjjek.
Aztán a szokásos dolgok meg a kis medrükben csordogálnak. Kezdem azért kapisgálni, hogy az én saját bejáratú fejemben sincs minden rendben. Mire gondolok? Például a ma reggelre, amikor is a Kedvesem letetvesedett irodai növénykéjének új állta helyét: ex hozott neki egy páfrányt, mert úgyis annyit átültettek otthon. És ezen bepöccent az agyam, és ÁÁÁÁ! Mesélje el nekem valaki, normális ez? Kérdezi a Kedves, “Na, most kidobjam, akarod, vágjam a kukába? Hát miért baj, ha kapok egy páfrányt?” Miért is, nem tudom! Csak azt, hogy idegességemben fel akarok robbanni, és hiába minden igyekezet, úgyis teszek egy epés megjegyzést a Kedvesnek, ezen Ő is berág, tök jó. De azért ezek a dolgok már sokkal kevésbé élesek, véresek, szerencsére.
Szóval éldegélés van, kettecskén, vidáman.
Így vagyok bővebben
2009 május 5. | Szerző: Füleske
Ajaj GD, a kérdésedre kicsit meghökkentem, és visszaolvastam, mi is a szitu velem. Opsz. Mostmár értem, miért kellett magyarázkodnom majd egy órán keresztül a húgomnak, aki elmondása szerint aggódik kicsit azért értem. És tényleg, másról se lehet olvasni nálam, csak a kiakadásokról ex miatt. Akkor elmesélem, hogy most éppen mi újság ezen a téren :):
Eltelt szeptember óta több, mint fél év. Igazándiból én nem tudom megítélni, hogy én magam mennyit változtam ezen a téren, de a Kedves sokat. Ha felvetem a témát, sokkal türelmesebben reagál, érvel ugyan, de végre normálisan elmondja a véleményét, beszélgetünk! Nem nagy összeveszés a vége, hanem meg tudjuk osztani a véleményünkte a dologgal kapcsolatban pro és kontra. És ez nagyon jó!!! Hogy a Kedvesben mi változott, mármint az érzéseiben, gondolataiban, Tőle kéne megkérdezni, de valahogyan sokkal jobb, és kész! Reggel arra ébredni, hogy valaki simogatja az arcod, jó reggelt puszit ad az orrod hegyére… Boldogságos érzés! Az ex meg viselkedik, néha így, néha úgy. Valamikor nagyon szerethető, máskor meg fel tudnék robbanni, amikor úgy tesz, mintha mindent csak ő tudna a Kedvesemről. De ilyenkor koncentrálok, azokra a pillanatokra gondolok, amit meg ő nem tudhat, azokat a mosolyokat, öleléseket… Szóval próbálok élni ebben a helyzetben. Az esküvői készülődés pedig nem köt le egyelőre túlságosan, majd nyáron kérdezz, hajaj :)!
Újra itt
2009 április 26. | Szerző: Füleske
Nagyon régen jártam erre. Csak rohan minden nap el, messze, és én csak a hónapok múlására eszmélek. Pedig úgy szerettem volna megörökíteni ezt az időszakot, életem egyik legjelentősebb döntésének következményét, a készülődés szép, és az izgalmas perceit, történéseit.
Igazándiból a körvonalak megvannak minden téren, a részleteket meg majd úgyis csak nyáron rendezzük el. Megrendeltem a ruhám az egyik szalonban, ahol készít is a varrónő. Döntöttem és kész. Ezt szeretném. Erre jön a jót akaró, de kétségbeesésbe taszító anyukám, barátnőm: miért azt, miért annál a varrónőnél… Tudom, hogy csak jó szándékból, és csak segíteni akarnak, de ha már döntöttem, akkor ez így lesz jó, és kész, ne firtassuk. Mert már most vannak éjszakák, amikor kétségek közt forgolódva nem alszom órákig. Igenis úgy lesz a jó, ahogyan elrendezzük, és úgy lesz tökéletes! Ha nekik nem is az tetszett a legjobban. Jajj :)!
Amúgy pedig minden rendben, járok tornázni, spinningelni, a suliban is már csak a vizsgaidőszak van hátra, szakdoga megírva, meg államvizsga, és jöhet a házasélet :)!
Év vége
2009 január 5. | Szerző: Füleske
Olyan különös, hogy mire, hogyan, miről emlékezünk, nem? Tudom, sokat emlegetem a múltat, talán ez a jövőtől való félelmemből fakad. De ez vagyok én. Szóval, emlékszel még az első szerelmes érintésre, mely érzékeid őrületbe kergette, nem is kellett semminek történnie igazán a csodához? Hogy egy dalról jusson ez eszembe, és jobban emlékezzek rá, mint arra az első éjszakára, amikor igazán együtt voltam egy fiúval. És az első csók, lehet nem is a legelső, de mégis ajkamon érzem érintését, megborzongok behunyva a szemem arra a csiklandós pillanatra gondolva, pedig a fiú talán már a nevemre sem emlékszik. Ilyesmik jutnak most eszembe, mert éppen nagyon ráérek.
Amikor tanulni kéne, az ember mindig nagyon ráér 🙂 … Meg amúgy is kényszer pihenőre vagyok ítélve, nem úsztam meg a táppénz szépségeit: két és fél év után ezt is ki kell próbálni. Persze, ha nagyon tiltakoztam volna…
Az ünnepek két hete nagyon gyorsan eltelt, de jó volt végre kiszakadni. És már azt hiszem nagyon hiányozna ez az állandó utazás, annak ellenére, hogy folyton ezt szidom. Ugyanis most sem telhetett volna másképp a karácsony, minthogy megtegyünk egy pár száz kilométert. Már 23-án elmentünk a Kedves anyukájához, miután én hétfőn Kecskeméten három tárgyból is levizsgáztam. Nem kell ám megijedni, azért túléltem valahogyan. Két napot töltöttünk el csendeskén, pihenéssel, főzőcskézve. Most már mivel tudtam mire számítsak, nem viselt meg annyira szenteste ez a „program”, hogy ugyanúgy zajlódjon le ez az este is, mint bármelyik másik az évben, csak fehér abrosszal, porcelán étkészlettel. De be kell valljam, már alig vártam, hogy hazaérjünk, és ez nem szép tőlem. És az is olyan rövid idő volt, de nem vagyok telhetetlen! Beszélgettünk, játszottunk, főztünk, vendégsereget fogadtunk, zajlott az élet, hozott sok minden a fa alá a Jézuska. Így telt a Karácsony, felemásan, próbáltunk mindenkinek a kedvére tenni. Aztán hazajöttünk, pihenni, dolgozni egy-két napot, hogy megint mehessünk valahová 🙂. Ugyanis a Szilvesztert Kőszegen töltöttük. És megint csak azt kell mondjam, nagyon rövid volt, mert ez a város gyönyörű. 30-án érkeztünk, sajnos már sötétben, és kemény fagyban. De ez nem szegte kedvünk, jól felöltözve nekivágtunk a nem túl nagy, de annál csodálatosabb belvárosnak. Keresztbe-kasul bejártuk, az ünnepi fények még varázslatosabbá tették a kis utcákat, ódon falakat, összebújva bolyongtunk keresve a szélvédettebb zugokat. Végül, amikor már eléggé átfáztunk, forralt borral és egy finom vacsorával melengettünk magunkat. A szobánk srégan a Jurisics-várra nézett, vastag falai közt pihentük ki az utazást. Másnap még a Nap is kisütött néha-néha, bár a fagy nem engedett, ahogyan bejártuk a Kálvária-hegyet, eljutottunk az Óház-kilátóhoz, és a Hétvezér forrástól nem messze megtaláltuk aznapi harmadik geoládánkat. Nagyon szép túrát tettünk, csak jól sikerült átfázni. Szilveszter éjszakája így nem tartott számunkra túl hosszan, egy hangulatos vendéglőben vacsoráztunk, hallgattuk az egyszemélyes „zenekart”, többet is táncoltunk volna, ha a helyi közönség nem a mulatós-lakodalmas nótákat kérte volna olyan nagy előszeretettel folyton. Másnap már éreztem én, hogy baj lesz, de hát ott voltunk a Kőszegi-hegység lábánál, nem lehetett még haza indulni, nem igaz? Az Írottkőre indultunk el Velemből. Autóval szerettünk volna egy darabig eljutni, hogy ne kelljen annyit gyalogolni, de aztán annyira síkos lett az út az első 500 méteren, hogy lábbuszra váltottunk. Felkapaszkodtunk a Szent-Vid kápolnához, majd onnan az Asztal-kőhöz, érintve a Szénégetők forrását, és az Apostolok fáját, begyűjtve a geoládákat, és szépen mentünk fel, egyre feljebb az Írottkőre. Ahogy emelkedtünk, egyre nagyobb lett a hó, és a zúzmara is a fákon, a Nap megragyogtatta a tájat, az ég lehetetlen kékben játszott, és ezért,no ezért a látványért megérte megbetegedni, én azt mondom, mert olyan volt, mintha tündérországba csöppentünk volna. Az utolsó szakaszt már elég nehezen, de legyűrtük, a kilátóból pedig a jégországgá fagyott határ tárult a szemünk elé. Lefelé sokkal gyorsabban haladtunk, hogy aztán sajnálkozva hazainduljunk. Azt mondják, az ember azt csinálja az évben, amit az első nap, hát ha ennyi minden szépség történik majd velünk, akkor nagyon szép évünk lesz. Azt viszont remélem, hogy ez a babona a hazaérkezést követő lázas éjszakára már nem vonatkozik. Jól rá is ijesztettem a Kedvesre, hogy már az ügyelet számát is kiírta, de felhívni nem kellett, egy erős lázcsillapító megoldotta a dolgot. Azóta pedig többé-kevésbé vízszintben töltöm az újévet, kicsit kezdem is unni, főleg, hogy vizsgáznom is kellett volna már Kecskeméten.
Őszről
2008 december 10. | Szerző: Füleske
Ez az ősz elég jó sűrűre sikerült. Igazándiból másnak lehet, hogy nem is az, de nekem, aki sok felé nem igazán tudok figyelni, meg folyton mindent elfelejtek…
Szóval most kellett szakvizsgáznom az ősszel, októberben, novemberben volt a konzultáció, meg a vizsga. Két fordulós is volt, meg elég kemény volt az anyag a maga 450+110 oldalával, főleg, hogy a téma nem igazán érdekfeszítő a számomra, azt kell mondjam. De letettem november 7-én, és 27-én, és nagy kavics esett le a szívemről! A dolgot fűszerezte, hogy pont a nagyobbik vizsga előtt kellett egy sűrgős terepi melót is megcsinálni, úgyhogy a készülési időből kellett lecsipegetni, amit lehetett. Arról meg ne is beszéljek, hogy a szakmérnöki suli konzultációival pont egybe esett az itteni, úgyhogy csak egy fél hétre tudtam elmenni, jól le is vagyok maradva a feladataimmal, tanulással. Szóval kicsit sok volt ez az ősz. Dehát edzeni kell, mert mi lesz majd, ha gyerkőcök lesznek, és rájuk is kell figyelni, anya nem felejtheti el, hogy venni kell kockásfüzetet :).
November közepén a Kedves felhívta az egyik kinézett helyszínt, és elkezdődött a szervezés. Ez egy kastélyhotel volt nem messze ide. Elmentünk 16-án vasárnap, ez volt a meglepi, ahogy megjöttem a suliból. Szép volt, nagy parkkal, sétáltunk, a recepciós csajszi a csillagokat le készült hozni nekünk, prospektus ezerszám. Kértünk szépen árajánlatot, jött is email-fordultával. Fejenként kiszámlázva rajta a 4700 Ft-os hústál. Leves, pöri után, desszert előtt még mindenkibe befér egy 4700 Ft-os hústál. Picit viccesnek tartottuk, rá is kérdeztünk. A válasz: hogy elég legyen biztosan éjfélre is. Okés, de akkor minek még ezerötöt kiszámlázni arra is? Na, ezen leírás alapján jó smucignak hihettek. De az igazság az, hogy szép volt, meg romantikus az a kastély, de… Szóval nem ilyet képzeltem teljesen, ugyanis volt egy hely, egy vadászház, az erdő közepén… Másodjára oda mentünk el, és kapásból nagyon szipmatikus volt a hölgy, aki vezeti, azonnal az eddig ott szervezett esküvők díszítéseit kezdte mesélni, hogy milyen szépek voltak, az ajánlatuk is teljesen reális volt, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy mi mellett döntünk. A polgármester bácsi is azonnal igent mondott a felkérésre, hozzá már csak formálisan, személyesen kell elmenni. Így állunk. És igen GD, boldog vagyok, nagyon!!
Megkerültem újfent
2008 december 8. | Szerző: Füleske
Szóval elmaradtam. Nagyon. És két hónap alatt történt egysmás. Jó dolgok, csupa jó dolgok, meg kevésbé jók, de tűrhetősek. Szépen éldegélünk, boldogságban. Az ősszel történt negatív mélypont után hoztam egy döntést, hoztunk egy döntést, és ennek mindketten nagyon örülünk, kisimultak a dolgok azóta. Ugyanis 2009. augusztus 29-én férjhez megyek, ha a Jóistenke is úgy akarja, és nem gördít elénk akadályt. A helyet lefoglaltuk, a polgármester bácsival is beszéltünk már. Ahogy képzeltem, az erdő közepén, egy vadászházban lesz, a szertartás is helyben a nagy zöld közepén… Szóval így állunk. És azóta valahogy nagyon jó. Tudom, hogy sokszor volt már ilyen hullámzás, de azt gondolom, hogy ennek most másnak kell lennie. Hiszen én Ezt a pasit szeretném egy egész életen keresztül, és Ő is engem!
Még most kéne vőfélyt, zenekart és fotóst szermányolni, és akkor tavaszig, rucinézőig nyugton lehetünk. Szívesen veszem, ha véletlenül van valakinek valami tuti tippje ezekre Somogy megyében J!
Majd jövök, és elmesélem a részleteket, meg hogy mi is történt velem ezen az őszön, és miért is maradtam el ennyire innen!
Hűha
2009 július 3. | Szerző: Füleske
Köszi a gratulációt!
Sajna tegnap visszahívott a vadászház üzemeltető hölgy. Végre, este nyolckor konstatálta, hogy hívtuk tegnap. És azért sajna, mert így kiderült, bár jobb előbb, mint utóbb, hogy… Így legyen lottó ötösöm, komolyan!!! Eszem megáll! Mi a francért nem lehetett mondani már két hónapja, hogy dekorosa egyáltalán nincs, mert az, akiről beszélt még annó, nem dolgozik. Mert ez a tiszta. Most jön a szöveggel, hogy van dekoros, csak drága. Basszus, hát én fizetem! Szóval jó duma, nincs is senki, garantálom. Így nagyon afelé tart a dolog, amit nem szerettem volna, hogy mi dekorálunk, és még előtte este tízkor is ott lógunk majd a létrán… A Kedves persze csitítgat, hogy még időben vagyunk, keresünk egy virágost és pont, a többit is megoldjuk ügyesen. Igen, de már őszintén szólva előre rettegek, hogy mi fog még így kiderülni lépésről-lépésre, hogy nincs, mégse lesz, nem sikerült… Mindegy, csak még orvosolható időintervallumban történjen :). Szóval virágost keresek, ügyeset, kreatívat metropoliszunkban úgy, hogy nme nagyon van ismeretségem ezen a téren…
Oldal ajánlása emailben
X