Már csak négyet kell aludni…

2009 augusztus 25. | Szerző: Füleske |

 „GD
Hajrá-hajrá, drukk-drukk! 🙂
Áruld el Nekem – és ezt nem gonoszkodástól vagy szkepticizmusból kérdezem, félre ne értsd – de honnan tudod, hogy nem a szerelembe vagy-e szerelmes és abba az élménybe, hogy valakivel most ünnepélyesen összekötheted az életed? Miért érzed azt, hogy ez csak Neki szól és Ő AZ IGAZI?”

Kislányként én azt hittem, hogy a NAGY Ő az tényleg valami misztikus dolog, azt az ember azonnal érzi, egyértelműen, nincs kérdés. Aztán elindult ez a kapcsolat három éve, és aki olvasgatott előtte is rólam, tudja, hogy szóval voltak nehéz pillanatok. De melyik kapcsolatban nincsenek? A lényeg, hogy meg tudtuk, meg tudjuk őket oldani. És most itt vagyunk, 4 nappal az ígéret előtt, hogy egy életre szólóan megpecsételjük a szerelmünket.
Szerelem… Igen, szerelmes vagyok az én Kedvesembe, amikor belenézek huncutan csillogó kék szemébe, mosolyog rám a bajsza alatt, akkor elönt az érzés, hogy igen, Ő az én emberem. Egy életre. Behunyom a szemem, Rá gondolok, és azt érzem, hogy biztonságban vagyok mellette, az életünk olyan, és a jövőben is olyan lehet, amiről mindig is álmodtam. Mert jó együtt, mindig, mindenhol! Megküzdöttünk ezért a kapcsolatért, és ez az esemény egy ünnep, az ígéret ünnepe. Egy esemény, amire mindig jó lesz emlékezni, egy állomás, de a lényeg az, ami előtte volt, és utána jön: mi magunk, az életünk, ahogyan együtt megvalósítjuk.
Hogy Ő az igazi? Őszinte leszek, szerintem ez egy döntés kérdése. Nekem Ő, neki én, és ahogy ezt eldönti az ember a szívével, eszével, mindent meg is tesz ezért, hogy így is legyen, és akkor már nincs több kérdés. Mert működik a kapocs köztünk. Ezeket érzem és gondolom…