Majdnem másfél év...

1.0Az élet szép...https://eletszep.cafeblog.huFüleskehttps://eletszep.cafeblog.hu/author/fuleske/Majdnem másfél év...<p> </p><p class="MsoNormal"> Nagy sóhaj... Régóta készültem erre, és most végre itt ülök, és gépelem ezt a hozzászólást. Készültem rá, hogy összegezzem a dolgaimat, a kis életemet, aztán hirtelen kaptam egy nagy, fájó pofont, és így még nagyobb apropót kapott, hogy végre végiggondoljak ezt-azt. Őszinte leszek, vártam. Vártam, hogy tökéletes kis életemben mikor kapok már egy leckét, hiszen olyan nincs, hogy minden sikerül. Pedig egy ideig úgy tűnt. Sajnos túl rövid ideig. <br> Lassan másfél éve vagyunk házasok, és mielőtt bárki megijedne, nem velünk van a gond. Majdnem egy éve írtam utoljára, és a helyzet szerencsére változatlan. Nagyon jól vagyunk, a mindennapjaink tele vannak szerelemmel-szeretettel. A munka sajnos egyre rosszabb, csak nem akar pozitív irányba fordulni ennek a kis országnak a hajója, és a közigazgatás amúgy is mindig fekete bárány. Viselnénk is emelt fővel a megszorítást, nehézségeket, ha azt látnánk, mindez előre mutató, de sajnos nem ezt tapasztaljuk. Azért még megy a küzdelem.<br> A házunk is elkezdett épülni végre tavaly ősszel, és a födémig készen is van, a tetővel kezdenek idén, remélem minél hamarabb. Ha minden igaz, nyár közepére készen lesz, így nyár végén-ősszel költözünk, nagyon remélem! Biztos nem lesz egyszerű, hiszen nemsoká szép nagy kölcsönt kell majd felvenni, szóval még felelősség-teljesebben kell majd költekezni, élni a pénzünkkel. Kihívások, de megéri, hiszen végre majd kertes házba költözhetünk!<br> Nagy vonalakban így állunk. És novemberben elhatároztuk, hogy ahogy eddig is szó volt róla, 2011-ben baba-program indul!!! De hát mit számít már egy hónap... a decemberi nagy ünnepvárásban, készülődésben megfogant a kisbabánk. El se mertem hinni, hiszen jól felkészültem, és elolvastam mindenfélét: tippeket, fogásokat, statisztikát, és elég kicsi azért az esélye, hogy az első próbálkozós hónapban sikerrel járjon az ember fia-lánya. De sikerült, szilveszterkor már egy két csíkos tesztre koccinthattunk! De jött a január... Az első orvosi vizsgálaton még minden rendben volt, és a doktor mosolyogva gratulált a szép kismamának. Aztán jött egy kis vérzés, és ezt követően három hétig 3-4 naponta ultrahang vizsgálat, hogy hátha mégis nőtt valamit, hátha mégis látunk szívhangot. De nem láttunk...az utolsó alkalommal, pedig már a petezsák is elkezdett deformálódni. Akkor már betöltöttem a 9. hetet. Szeptember elején született volna a kisbabánk. Ki lett számolva minden, óramű pontossággal :), ezen előtte sokat nevettünk, hogy milyen jól kiterveltük. De január 25-én a kórházban 15 perc alatt már újra csak egyedül voltam a testemben. Még épphogy ismerkedtem volna a helyzettel, felfogtam volna, hogy anya leszek, amikor ott feküdtem egy csupa vér lepedőn...<br> Elhangoznak ilyenkor, hogy még fiatalok vagyunk, nem késtünk le semmiről, sajnos minden 5. terhesség így végződik, biztosan nem volt egészséges, a természet jobban tudja, satöbbi. Vigasztalónak szánják, de annak, aki átéli, sajnos nem jelent vigaszt. Csak a csöndes napok, az elsírt könnyek, és a lassú megnyugvás, hogy talán legközelebb tényleg minden rendben lesz, és jövőre ilyenkor már ringathatom a mi pici gyermekünket. És belegondolok, hogy milyen lehet másnak, és hálát adok, mert egyelőre csak ennyire gyötört meg az élet. Én csak 3 hónapig keltem-feküdtem a baba-projekttel, de milyen lehet évekig, lombikprogramokkal az ember háta mögött újra és újra csak remélni? Szóval hálát adok, és remélek! De megfogadtam, a következőt megpróbálom lazábban venni, nem idegeskedni, nem számolgatni, kiélvezni. Sajnos egy ilyen elmaradt vetélés után még nem vizsgálják meg az embert, hogy mi lehetett az ok, csak várják, hogy majd a következő rendben lesz, de sajnos azért olvastam olyanról, akinél ez nem így van, szóval megpróbálok nem erre gondolni, és hinni, hogy amúgy minden rendben van velem. <br> Hétfőtől újra dolgozom, 2 hetet töltöttem itthon. Belerázódunk a régi kerékvágásba, és remélem odabenn is felveszi újra a ritmust a testem. Jön a tavasz, a megújulás, kicsit szeretnék újra formába lendülni, sportolni. Aztán meglátjuk, mikor lehet újra próbálkozni. </p>rich