Lopott gondolatok

1.0Az élet szép...https://eletszep.cafeblog.huFüleskehttps://eletszep.cafeblog.hu/author/fuleske/Lopott gondolatokKaptam egy emailt, sok képpel, és ezekkel a mondatokkal. Elovastam, aztán rohantam tovább, tettem a dolgom. A hétvégén autókázás közben aztán nézve a lenyuvó Napot, morfondírozva azon, hogy megint eltelt egy nap, egy nap az életemből, és "mit is tettem, volt-e értelme egyáltalán, mi lesz a jövő héten, mitől kell félnem, mit is kéne elvégeznem, de milyen jó, mert ez és ez vár rám...", eszembe jutottak a sorok. Loptam őket, hangsúlyozom, de úgy gondoltam, megosztom mással is csorbítatlanul ezt a pár sort: "Sokszor meg vagyunk arról gyõzõdve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az elsõ gyerekünk, vagy ha megszületik a második.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert<o:p></o:p> a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnõnek.<o:p></o:p> <o:p> </o:p>Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut.<o:p></o:p> <o:p> </o:p>Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni. De ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor?<o:p></o:p> Mindig lesznek különbözõ nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék.<o:p></o:p> <o:p> </o:p>Alfred Souza mondta:<o:p></o:p> „Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdõdni és az ehhez vezetõ úton mindig voltak megoldásra váró<o:p></o:p> akadályok: gúnyos megnemértettség, idõigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdõdik a valódi élet! Végül megértettem,hogy ezek az "akadályok " a Valódi élet.”<o:p></o:p> Ha íly módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság. Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idõ nem vár senkire.<o:p></o:p> <o:p> </o:p>És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdõdik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha férjhez megyek, ha végre elválok...<o:p></o:p> Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az õszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot "elkezdeni", mint ez a pillanat.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Az életöröm és a boldogság nem úticélok, hanem maga az utazás.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Néhány ötlet mára: -dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre -szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás -táncolj úgy, mintha senki se látna Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre:<o:p></o:p> <o:p></o:p> -sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!<o:p></o:p> -sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynõjét!<o:p></o:p> -sorolj fel 10 Nobel-díjast!<o:p></o:p> -sorold fel 5 Oscar díja színészt!<o:p></o:p> Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a<o:p></o:p> gyõzteseket elfelejtjük.<o:p></o:p> Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:<o:p></o:p> -sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki lettél<o:p></o:p> -sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz idõkben melletted állt -mondj olyan embert, aki azt éreztette veled, hogy különleges vagy <o:p></o:p> -sorolj fel 5 embert, akikkel szívesen töltöd az idõdet<o:p></o:p> <o:p> </o:p>Hogy megy? Jobban? Azok az emberek, akik az életünket Különlegessé teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesei. Viszont aggódnak értünk, törõdnek velünk és mellettünk állnak <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" /><st1:place w:st="on"><st1:City w:st="on">minden</st1:City></st1:place> helyzetben.<o:p></o:p> <o:p> </o:p>Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet! Te mit akarsz<o:p></o:p> tõle? Ki vagy te?<o:p></o:p> <o:p> </o:p>Ha megengeded, segítek válaszolni erre a kérdésre. Valószínûleg nem vagy a nagy- és közismert hírességek egyike, de olyan ember vagy, aki miatt ezt az e-mailt körbeküldtem.<o:p></o:p> Jónéhány évvel ezelõtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta(akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdõdött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a gyõzelem reményében.A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyzõ hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszfordult...mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézõk felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.<o:p></o:p> <o:p> </o:p> Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott gyõzelem . Az életben sokkal fontosabb másokat<o:p></o:p> gyõzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.<o:p></o:p> <o:p> </o:p>EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT.<o:p></o:p> <o:p> </o:p>Ezek a mondatok egyszerûek, maguktól értetõdõek és nincs nagy jelentõségük, de néha-néha nem árt elolvasni õket, ha egyébként tisztában is vagyunk mindezzel. Gyakran túlságosan elmerülünk abba, amit csinálunk... és közben elfelejtjük, miért is csináljuk......"<o:p></o:p> <o:p> </o:p> rich