Nagyon régóta meg kéne már írnom a következő bejegyzést, meg a következőt, meg a következőt, de egyszerűen beszippantanak a hétköznapok, aztán máris jön egy hétvége, amikor végre lehet élni, és ráeszmélek, hogy egy újabb hétnek vége van. Mire ezen elmélázok, már fordíthatok is a naptáron. Eszméletlen.
És igen, eltelt egy év, sőt már lassan megint egy fél…