Esküvő

2009 szeptember 3. | Szerző: Füleske |

 Készülődnöm kéne, harmadik napja vasalok a nagy útra, de mostmár tényleg le kell üljek élménybeszámolót írni. Hol is kezdjem…
Csütörtökön már szabin voltunk, így nem keltünk korán, szépen komótosan elkészültünk, és kivittük a vadászházba a dekorcuccokat, néhány ruhát, amire már nem várt vasalás. Aztán vettünk még övet, meg kenyérvágókést, routert, és egyéb hasznos, esküvőhöz elengedhetetlen dolgokat J… Most értünk rá, na. Egy óra előtt anyáék is befutottak a pályaudvarra a barátnőmmel, el is rohantunk a varrónőhöz gyorsan: koszorúslányruha inkább színével befelé, derékkötő masni nélkül, és egyéb varrónői idegeket borzoló kívánságok két nappal a nagy nap előtt . Délután nagy vasalásban voltunk, a gyűrűpárnát kellett összeszerelni, mindenféle részleteket a lelkükre kötni. És este elmentünk vacsorázni. Igen, ezzel a felkiáltással indult a lánybúcsúm. Ugyanis én megpróbáltam nem kérdezni semmit, nem keresztbe szervezni egészen délutánig, amikor már nem bírtam csendben maradni az árulkodó jelek miatt. Szóval összehozták a kis bandát, ami nagyon jól esett, még a kisbabás kolléganőm is otthon hagyta a kedvemért a férjével a picit. Nagyon-nagyon meleg volt, ettünk-ittunk finomakat, aztán már kezdtem örülni, hogy megúszom, de akkor jött a „feketeleves”. Egy elég hosszú kvízt kellett megoldanom a Kedvesről, természetesen a jól bevált: jó válasz ajándék, rossz válasz ivászat körítéssel. Nem csak viccesre sikreült mindez, de egy-két válasz még tanulságos is volt! A jó válaszokért szép sorjában felöltöztem, mint mennyasszony: műanyag otthonka, csillogós tiara, narancssárga fátyol, művirágcsokor, drótgyűrű… a pincérek nagy derültségére. Kaptam néhány házaséletemben hasznosnak bizonyuló dolgot, mint ruhakefe, kötény, tanga, pelenka… Jól éreztük magunkat! Hazafelé már annyira belekényelmesedtem a viseletembe, el is felejtkeztem róla, hogy nem értettem miért is volt előzékeny az a néhány autó, akivel találkoztunk: a zebrán átvonulva akartak jót röhögni rajtam. Velük röhögtünk J!
Másnap elég nehezen ment a kelés, de várt a körmös, így menni kellett. Újabb ruhapróba is volt koszorúslány barátnőmnek, de az enyémet hozhattuk el végre! Dugdostuk serényen a vőlegény elől! Több fuvar következett hússal, ruhákkal, végre a koszorúslány-ruhával a tetthelyre, estefelé az ültetési rendet is összeállítottuk. A Kedves barátai már aznap este megérkeztek, így sor kerülhetett a legénybúcsúra, aminek azért másnap nem voltak nagyonb durva következményei J.
Mi lányok csöndeskén körmöt lakkoztunk, főzős műsort néztünk, és próbáltam nem izgulni.
És felvirradt a Nap! Megküzdöttem a reggelivel, nagy menet volt J. 9-re mentünk a fodrászhoz. Nem voltam nála próbafrizurán, mivel többen ajánlották, valahogy megbíztam benne. Megmosott, becsavart, és majd egy óra süketségre ítélt a búra alatt. Addig kifazonírozta Anyát, és a Barátnőmet, és szerintem nagyon jó frizurákat csinált, pedig most találkoztak először, valahogy ráérzett mindenki egyéniségére!! Közben jött a telefon, hogy a busszal érkező rokonok kicsit aggódnak, mert a busz lerobbant, még az indulás előtt… Már akkor nem tudtam ideges lenni, csak mosolyogtam, és azt hajtogattam mindenkinek, hogy nem vagyunk időhöz kötve a szabadtéri szertartás miatt, csúszhatunk, csak érjenek ide. Aztán jöttem én a fodrászszékben. Minden elismerésem a fodrászomnak, asszem ezek után váltottam is J, amit alkotott az én semmi hajamból. Mindenkinek nagyon tetszett, de Apa dicsérete volt a legőszintébb, hogy végre én voltam, illet hozzám, a ruhához, szerves egészet képeztünk. Rohantunk a sminkeshez ¾ 1-re, amiből majdnem negyed 2 lett, mert késett a lelkem. Na ekkor egy kicsit ideges lettem… Bár az idő is rátett egy lapáttal, ugyanis amíg a fodrásznál voltunk beborult, és lógott az eső lába… Kicsit sírtam, de csak szigorúan smink előtt J. Tíz percet csúsztunk, irány Ropoly!
Ott megcsodálhattuk ahogyan az orkánszerű szélben küzdenek a kültéri dekorációk kihelyezésével, újabb instrukciókkal próbáltam Anyáékat bombázni, és öltözni kezdtünk. Először a vőlegény, aki nagyon fess lett! És végül én. Szépen mindent magamra öltöttem, kis segítséggel. Anya és Barátnőm is nagyon aranyos volt, de néha inkább nehezebb volt a sürgölődésükből kikevergőzni J, dehát egyszer öltöztet az ember egy mennyasszonyt… Valahogy én még ekkor se éreztem mi történik, és valahogy szinte a mai napig sem fogom fel, hogy túl vagyunk rajta…
Megjött a fotós, és kiléptem életem párja elé. Kíváncsi leszek a képekre, megilletődtünk mindketten. Aztán már bolondozással folytattuk, mert farkatlanítottam a csokromat, ugyanis a virágkötő kreatívan a kerek csokromnak csinált egy szabályos farkat, hogy érdekesebb legyen. Az is volt, de azért mondta, ha nem tetszik, vágjam le nyugodtan. Megtettük, nagy derültség közepette J…
Jött a beállított fotózás a tóparton. Sajnos már nagyon fújt a szél, néha csepegett is, de kitartottunk, remélem nem nagyon vicsorogva a képeken J. Visszatérve már megérkezett a busz, készültek képek a koszorúslányokkal, örömködés, majd gyorsan elbújtam.
Telt-múlt az idő, és egyszer csak szóltak, hogy kijöhetek. Mindenki ott állt a kis terasz előtt… a vőfély pedig elkezdett beszélni… elbúcsúztatott. Nagyon büszke vagyok a szüleimre, mert nem fakadtak sírva, ahogyan én tettem, ha könny is szökött a szemükbe, így gyorsan abba tudtam hagyni a pityergést, és megpusziltam őket jobbról is, balról is. Sajnos a nagyik lenn maradtak a tömegben, így lemaradtak a pusziról. Ezzel kezdődött a vőfély mulasztásainak száma, ami talán egy kívülállónak fel sem tűnt, de ott állva, és tudva, minek kéne jönni, vagy hogyan, nagyon bosszantó volt. De nem ez a lényeg! Felkötöztem a vőfélyszalagot, ez eszébe jutott, de a kitűzőket már önállósítva magamat, csurom vizesen voltam kénytelen feltűzni, de mindenki örült nekik. Aztán kisebb koszorúslány-káosz után, megint csak nem volt ki mondja nekik, hova, merre, Apába karoltam, felcsendült a vonuló zenénk, és óriási szemekben hullani kezdett az eső… Igen, erre nem lehet mit mondani… Hogy nem volt annyi esze a drága vőfély uramnak, hogy ekkora felhők alól talán be kéne vonulni… És miután én döntöttem, hogy befelé, elloholt egy székkel a kezében… Fölém egy kedves rokon tartott ernyőt, ahonnan megkértem a násznépet, aki az eresz alatt talált menedéket, hogy fáradjunk talán a B-terv helyszínére J… Itt kicsit várakoztunk a zenére, a zenekar profizmusa már itt megmutatkozott, és elkezdődhetett végre! Szép volt, kicsit talán hosszú, de megható, és mégiscsak a mi esküvőnk!! Né lettem, kimondtam a boldogító igent!!!!!!!!!
Ezután a végeláthatatlan pezsgőspohár csengés, mosolygás, puszilkodás, gratulálás következett. Rizst is kaptunk, nem is keveset kilépve az ajtón!
Ezután pedig kezdetét vehette a mulatság! Mindenkitől csak nagyon pozitív visszajelzés érkezett, a zenekarunk nagyon-nagyon fantasztikus volt, a társaság nem különben, végigtáncoltuk az egész estét! Minden finom volt, bár sokat nem ettünk, de mások dicsérték! Sok vicces ajándékot kaptunk a versikénknek köszönhetően: falazótéglát, cserepet, sódert J. Hajnali ötkor úgy kellett megkérnünk a zenekart, hogy nagyon szépen köszönjük, de már összeesünk a fáradtságtól, nem megy a tánc tovább. Elbúcsúztattuk a buszos rokonokat, barátokat, hogy aztán házasként álomra hajtsuk a fejünket. Igen, kíváncsi lennék egy ilyen lagzi után hány ifjú pár tud nászéjszakát csapni J?!
Megtörtént, elmúlt a nagy esemény, amire már majd egy éve készülünk. És nagyon szépre sikerült. Arra, hogy az eső megtisztelt bennünket, a beszédet mondó polgármester csak annyit mondott, hogy minden cseppje áldásként hulljon reánk! Én csak azt kértem az égiektől, hogy most így elsírják helyettünk az összes könnyünket életünk során, hogy mi csak nevethessünk!
Mindenki nagyon-nagyon aranyos volt, úgy jöttek, hogy ez most egy nagyon jó buli lesz, és azzá tették nekünk!! Az, hogy a Kedves anyukája miért volt olyan hideg és kívülálló végig, azt csak bánja ő, bár a Kedvest nagyon bántja, látom, de nem tudom, mit tehetnék ellene… A vadászház üzemeltetőjének is lenne egy-két megjegyzésünk holmi megivott pálinkákról, felszámolt 100 korsó sörről 64 embernek, szervezetlen előzményekről… De végül a pincérek, szakácsok megmentettek bennünket. A vőfély se fog tőlünk reklámot kapni, az is tuti, arc az van, de mögötte… A zenekarnak viszont bazi nagy piros pont!!!! Nagyon-nagyon jók voltak, mindenki csak áradozott, nagy repertoár, és mindenféle zene benne, és nagyon hosszan játszottak egy huzamban, szóval csak szuperlativuszokban lehet róluk beszélni.
Elmúlt, és most jön csak a java, a mi kis életünk, mint kis család, remélem hamarosan bővülő J, vidám kis család!