Történések

2009 július 21. | Szerző: Füleske |

 Mi is történt a virágos történet óta? Lássuk csak! Múlt szerdán végre hivatalosan is bejelentkeztünk a Polgármesteri Hivatalban, hivatalosan is kinyilvánítottuk, hogy frigyre szeretnénk lépni mindenáron J. Ki lett töltve a jegyzőkönyv, aláírtunk minden papírt, végigbeszéltük a szertartást. Aztán tegnap megint mindent elölről J. Viccesen hangzik, bár volt egy pár perc, szerencsére csak pár perc, amíg nem nagyon tudtam röhögni rajta. Történt ugyanis, hogy már februárban megbeszéltünk nagyjából mindent a Hivatalban, ahonnan szerettük volna, hogy kijöjjön az anyakönyvvezető. Csak túl korán volt a hivatalos jegyzőkönyvhöz. Amit most szerdán ejtettünk meg: mosoly-mosoly, hogy hívjanak, leendő gyerekünket hogy hívják majd, Kedves nem tud-e törvénytelen gyerekemről (tényleg megkérdik !J), papírok lefénymásolása, jegyzőkönyv kinyomtatása, aláírás végre, szülőköszöntés-gyűrűpárna-gyertyatartó-hangosítás problémakörök megbeszélése, mosoly-mosoly, elköszönés. Másnap telefon, hogy hát az a helyzet, hogy közigazgatásilag már nem hozzájuk tartozik a vadászház az erdő közepén, elnézést, bocsánat, fel kéne hívni a másik körjegyzőséget. Na itt egy hideghullám, nagy levegő, mi lesz ha a másik hivatal nem jön ki a helyszínre, köthetünk majd házasságot egy jó kis szoci épület apróka termében, borul minden, álmaink smaragdszínű, zöldlombos igenje. De aztán telefon felvesz, Kedves tárcsáz, és jött a hőn áhított válasz, hogy ne aggódjunk, kijönnek, kihozzák az anyakönyvet is. Szóval az egész procedúra kezdődött elölről tegnap, megismertünk egy újabb nagyon kedves anyakönyvvezető hölgyet, vele is végigrágtuk a már említetteket. És most per pillanat úgy néz ki, minden rendben, augusztus 29-én öt órakor a zselici lombok alatt kimondhatjuk a boldogító igent. J
Egyéb történések is zajlanak, készülgetünk. Voltunk a férfi szabónál, ahol nagyon szépen alakul a Kedves öltönye, most már csak lenvásznat kell találni az újember-mellényhez. Az én ruhám viszont most már egyre több mindenkit kezd izgatni, kivéve engem. Mindenki mondogatja, hogy mi van már vele, hogy áll, próbáltam-e, de én még nem zaklattam a varrónőt, úgy gondoltam, hogy majd úgyis szól, ha lehet menni próbálni. Azért ma felugrom hozzá, és megkérdem mi újság, mert annyi bogarat ültettek így a fülembe, hogy nagyon zümmögnek J. Holnapután felmegyünk Budapestre, és megpróbálunk beszerezni egy-két dolgot a dekorációhoz, a köszönőajándékhoz, nagyon fontos lenne most már a mennyasszonyi cipő kérdése is, de a fehérneműk, harisnya se lenne baj, ha meglennének már. Remélem hasznosan fog telni a nap, ha már értékes szabadságomból áldozok J.
Ezenkívül telnek a napok. Megy a nagy nyári szabadságolás, örülök, ha csak egy munkakört kell helyettesítenem. Már egy hónapja nem volt szabad hétvégénk, talán a mostani az lesz. A lakás folyton szalad, ebben hőségben legszívesebben ledöglene az ember, de nem mondhatnám, hogy unatkozom. Járok szorgalmasan edzeni, ami miatt tök jól érzem magam, de elég nehéz mindent összeegyeztetni, pedig még gyerekünk sincs, meg kertes házunk se, hogy annyi mindenre figyelni kelljen. Ha tehetem, főzök is, szeretem csinálni, meg most így nyáron van is miből jó kis zöldséges dolgokat eszkábálni, bár van még mit gyakorolni J. Szeretnék egy-két napot pihenni, csak úgy, nem gondolni semmire, de ez nem tudom, összejön-e a nászútig. Mert okés, megyünk 2 napra biciklizni, meg anyóshoz is megyünk kéthetente, de az nekem nem kikapcsolódás. Önző vagyok, tudom. És mindjárt itt az esküvő, már csak 6 hét!! J