Tanulós, rohanós…

2009 június 3. | Szerző: Füleske |

 Vizsgaidőszak-dömping, közben meg meló, programok, egyebek. Jó volt ez a hosszú hétvége, bár az idő jobb is lehetett volna, de azért nem panaszkodom. Szombaton ugyan délután rá kellett vennem magam a tanulásra, de végre eljött a népies ruhakészítő csajszi hozzánk, hogy válasszak menyecskeruhát. Van már több ruhám is tőle, és megkerestem, hogy hogyan lehetne venni tőle. Így volt a legegyszerűbb, és végre megvan! Ugyan nem olyan, amilyet elterveztem, de a Kedvesnek is ez tetszett. Majd mutatok képet róla! Csak a fodrásznak lesz egy kicsit nehézkes dolga, hogy mit riottyentsen a fejemre, hiszen a mennyasszonyi ruhám a varrónő szerint elegáns a csónaknyakával, ejtett vállával, gyöngyhímzésével, és ahhoz valami gyönggyel megrakott csoda kéne a fejemre, ez a piros ruha meg tényleg népies, oldaltfűzős darab. Majd kitaláljuk!
Vasárnap elruccantunk Dombóvárra fürdeni, és egy görbe napot csaptunk a Kedvessel, egész nap csak áztattuk magunkat, meg szaunáztunk, lángost faltunk. Pihenés volt ez a javából, nagyon jól esett kettecskén!
Hétfőn melós nap volt, de otthon szerencsére: főztem délelőtt, meg tanulás volt a program egész nap. Sajnos egyszerűen nem akarnak a dolgok a fejemben maradni. Minden latin nevet elismétlek ezerszer, próbálom memorizálni, de kiesnek, elszelelnek, szédelegnek a fejemből, huss.
Voltam tegnap végre spinningen megint, két hete nem voltam ugyanis, mindig közbejött valami. Ha fogni kell valamire, hát a vizsgaidőszakra kenem. Megvettem a második bérletem is, ami nagy szó, mert eddig nem szoktam eljutni. Nem akarom elkiabálni, de nagyon megtetszett ez a mozgásforma. Biciklizni amúgy is szeretek, csak forgalomban nem, itt meg csak leruccanok az öt percre lévő fittnes-terembe, és tekerünk egy órát. Minden baromságot le lehet vezetni ilyenkor. És nem utolsó sorban alakulok is tőle elég jól, kell is hogy augusztus végére formába jöjjek.
Aztán a szokásos dolgok meg a kis medrükben csordogálnak. Kezdem azért kapisgálni, hogy az én saját bejáratú fejemben sincs minden rendben. Mire gondolok? Például a ma reggelre, amikor is a Kedvesem letetvesedett irodai növénykéjének új állta helyét: ex hozott neki egy páfrányt, mert úgyis annyit átültettek otthon. És ezen bepöccent az agyam, és ÁÁÁÁ! Mesélje el nekem valaki, normális ez? Kérdezi a Kedves, “Na, most kidobjam, akarod, vágjam a kukába? Hát miért baj, ha kapok egy páfrányt?” Miért is, nem tudom! Csak azt, hogy idegességemben fel akarok robbanni, és hiába minden igyekezet, úgyis teszek egy epés megjegyzést a Kedvesnek, ezen Ő is berág, tök jó. De azért ezek a dolgok már sokkal kevésbé élesek, véresek, szerencsére.
Szóval éldegélés van, kettecskén, vidáman.