Egyik nap a másik után…

2008 szeptember 24. | Szerző: Füleske |

 Noszóval, már megint régen írtam. Mi is történt azóta, lássuk csak.
Kibékültünk, vagy mi. Igazából nem történt semmi egetrengető ezen a téren, csak nem beszélünk róla azóta. Ezt nem tartom a legjobb megoldásnak, sajnos. Bár a Kedves azóta azért jobban fogadja különböző exszel kapcsolatos kifogásaimat, a múltkor még nevetni is tudtunk rajta. Ja, ex meg azóta is viselkedik, igen, nekem nem tetsző módon, és a csajok szerint nem képzelődöm. Csak ezt a pasik nem értik. Ez van. A megoldás egyelőre annyi, hogy ha bajom van, mondom. És remélem, ez a jövőben is nyitott fülekre talál. Muszály neki, ha így belevágunk a sűrűjébe. Melyikbe is? Hát az esküvőszervezősdibe. Bezony ám. Most ott tartunk, hogy kb mikor legyen, kb mennyien legyünk, és kb hol legyen. Az első kérdés egész jól áll, két hétvégét kilőttünk. A létszám majd alakul a hétvégén, mert házi feladat, hogy tisztázzuk le otthon, ki-kit akar ott látni, van-e a kedves szülőknek különleges kívánsága. Ja, mert külön megyünk haza, de erről majd később, ha már elkezdtem ezt a témát boncolgatni. Noszóval egyelőre a 40 főbe is beleférünk, amit nem bánnék, a kb 50 főt löttük be eddig is. És a hol. Na ez húzósabb, mert eredetileg úgy határoztunk, hogy legyen itt nálunk, mert így tudjuk szervezni személyesen. Viszont akkor minden rokont utaztatni kell, illetve szállást fizetni nekik. Szóval valszínű, máshol kéne, célszerű lenne hozzánk közel, mert az én vendégeim vagy háromszor annyian vannak a mostani állás szerint. De még nem döntöttünk, mivel akkor meg folyton utazgatni kéne a szervezés miatt. Kiforrja magát a dolog, csakhát azért lassan el kéne kezdeni a konkrét munkát, ha jövő ilyenkor már egy hónapos házasok akarunk lenni :).
Mit is csináltunk az elmúlt két hétben? Elvállalt a kis cégünk egy tervet, azon ügyködtünk, de éjfélekig ám, sajnos a kiindulási alap folyton változik, így elég nehéz készre csinálni mindent benne. Aztán voltunk Harkányban édes hármasban, anyósjelölttel. Őt is el akartuk vinni nyaralni, hát ez lett belőle. Csütörtökön indultunk, megnéztük a Siklósi várat, aztán sétáltunk, elfoglaltuk a szállást. Pénteken már végre birtokunkba vettük a fürdőt. Hát az első komoly benyomást a szag tette rám, fincsi záptojás, aztán meg az öltöző elavult rendzsere, a “mosolyogni tilos” szerződésű öltözős nénik. Azért jó volt a meleg vízben ücsürögni, és csak azon gondolkodni, mit is válasszak vacsorára a félpanziós ajánlatok közül. Amúgy jól éreztük magunkat, csak H. néni első nap délután a vízből kijövet szópóker csata kellős közepén esett el a lépcsőn, amit azóta is fájlal. Úgyhogy szegény nem volt valami jól azután. Vasárnap hazakocsikáztunk, Pécsen még a Plázába is bementünk. Csakhát minden olyan fényes, meg minden csak a fiataloknak szól, meg… Szóval azért ez nem volt valami jó, mert most szégyeljem, hogy fiatal vagyok? Hiába, a generációs különbségek :). Szóval ezért nem megyek most, jobb egy kis szünet szerintem, kényeztesse csak a kicsi fiát, legyenek csak kettesben. És én is haza megyek, olyan régen voltam.
Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők helyett az esőfelhők :). Oltári poénos vagyok.
Ui.: GD nagyon köszönöm a hozzászólást, főleg azért, mert nagyon rátapintottál a lényegre szerintem. Valahogy ezt a Kedves tudomására kéne hoznom, közvetíteni ezeket a dolgokat számára is. Majd megpróbálom kipraktikázni :).