Történik a sok minden

2008 augusztus 22. | Szerző: Füleske |

Mostanság nagy a lótifuti. Midegy, majd lesz olyan is, amikor meg majd azért kesergek, hogy történjen már valami.
Múlt hétvégén hazamentünk anyósjelölthöz. És igen, nyírtunk füvet, rendbetettük a portákat. Reggel nehezen ment a kelés, mert már hulla fáradtan indultunk a hétvégének, de muszáj volt hatkor kipattani. Csak azért nem ötkor, mert épp esett az eső. Egy körül végeztünk a melóval, jól el is fáradtunk. Öltözés, és rohantunk Sárvárra fürdeni, mert a Kedves anyukája most ezt ötletelte. Este fél tízig ücsültünk a vízben, ami nagyon kellemes volt. Még néptáncbemutatót is láttunk. Szegények a két medence közt nagy gyerekzsivajban próbáltak táncikálni, az udvariasak gyér figyelmében sütkérezve. Sajnáltam őket, mert amit előadtak, az nem volt rossz, de az ember a 36 fokos vízből kipislogva nem épp ilyesmire befogadóképes. Viszont a Kalálka együttes is ott volt, az emeleten énekelt a gyerekeknek, őket is hallgattuk egy ideig, jó volt újra hallani ezeket a dalokat, amiket apa gyerekként hallgattatott velünk, és persze érdekes volt az újakkal összevetni őket. Mire hazaértünk, már hulla fáradt voltam, alig támolyogtam. De másnap újfennt hatkor kelés, és indulás vissza, mert a Kedvesnek találkozója volt egy jogásszal, aki az újabb megbízást adta a cégünknek erdőtelepítési tervhez. A drága pedig csak vasárnap ért rá. Mindegy, mert így végre nyertem egy napot itthon, főztem jó kis húslevest, sütöttem sütit.
A héten a munkahelyen nem történt sok minden, így a titkárnő helyén azért nem lehet unatkozni, főleg, hogy most a közvetlen munkakörömben is helyettesíteni kellett két kollégát is. Sebaj, pihenés képpen szerdán, 20-án ötkor felpattantunk, és a vasárnapi megbízás tervét elindítva kirobogtunk felvenni a területet és talajszelvényeket ásni, talajmintát venni. Délután négy után estünk haza, hogy aztán még elrobogjunk valamit enni. Dobtunk is nagy hátast, mert az ötödik étterem ajtaját találtuk csak nyitva. Hiába, városunk metropolisz méretű megyeszékhely :)… Ma viszont lazítás volt. Vessen meg a világ, de a Kedvessel terepre menés címszó alatt elvittük a kiszedett talajmintát a laborba Zalaegerszegre, és sétáltunk ott egy keveset, mivel még soha nem voltam, aztán meglátogattuk a Göcseji Falumúzeumot,amit mindenkinek szívből ajánlok! Érdekes lenne az Olajipari múzeum is, ha lenne elég pénzük, mert gondolom ez hibádzik, ahhoz, hogy kitáblázzanak mindent, vagy leírjanak egy-két dologról egy egyszerűbb magyarázatot, hogy egy laikus is megértse, és ne csak egy halom cső és érdekes alakú acél-izé közt sétálgasson, amire még az sincs kiírva, hogy mi, nemhogy az, hogy mire használják. Azért mindent eminens módon megcsodáltunk. Érdekelt volna, ha valahova leírják, hogy az a bólogató, megtudtam himba a neve, miért kell bizonyos helyekre, és például az algyői olajmezőn nem látok ilyet. Ugyanis szerdán több ilyet is körbemértem GPS-sel, mert a területbe esik, és közben, míg áldogáltam, és mért a kütyü, volt időm mélázni a jó kis büdösben a bugyogó olajról, meg a villanymotor hajtotta bologatóról. Mindegy, majd utánanézek.
Szóval ez van. Ja, és a legfontosabb: dadadada-dadadada-pamparampam! Kész a konyha, végre másfél hónap után minden a helyén!! A bútort kedden hozták, és én csütörtökön befejeztem a bepakolást. Nagyon jó érzés! És a hétvégén kivakarjuk végre a szutyokból a lakást! Ugyanis hétfőn lánybúcsút tartunk, és valaki itt fog aludni nálunk. Már pólót is csináltattunk, készülünk a jó kis vacsira. Szóval, ahogy mondtam, zajlik az élet!!!