felbukkantam megint

2008 augusztus 13. | Szerző: Füleske |

 Hát előkerültem megint. Sajnos most, hogy helyettesítenem kell a titkárnőt, elég nehézkesen jutok ide, meg nyaralni is voltunk…
Úgy tovatűnnek a napok, hogy pillanatok alatt hetek lesznek belőlük, és már régen egy hónapnál tartunk, amikor felocsúdok. konyhát újítottunk, kifestettük. A bútor még nem érkezett meg, amit rendeltünk, mert a múlt héten akarta hozni a srác, de akkor ugyibár nem voltunk itthon. elég hosszú ideig tartott így, hogy csak délutánonként tudtunk dolgozni, illetve nem egy piktortehetség egyikünk sem-speciel én életemben először festettem zománcfestékkel, de túl vagyunk a nehezén. Csak jó lenne már bepakolni végre az edényeket a szekrénybe, mert így elég háborús övezet a kisszoba, ahol most minden talpalattnyi felületet fazék-tányér-edény borít. A héten végre az extra kis dekorációt is befejezem, így készen várhatjuk a bútorost. Meg is mutatom, nézzétek, azt kreatívkodtam a falra:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nos, íme. Itt bal oldalt lesz a szekrény, ha egyszer megérjük.
Noszóval, a múlt héten pedig nyaralni voltunk. Anyáékkal és a húgomékkal hatosban Pálkövén. Még a Balaton észeki partján nem voltam nyaralni, így érdekes volt. A víz jó hideg, viszont a kilátás a déli partról szebb az északira, mint fordítva. Fura volt, hogy olyan hirtelen mélyült. Bát sokat nem voltam vízben vizonyos női dolgok miatt, de azért nagyon jó kis kikapcsolódás volt. Sokat aludtunk, játszottunk, rejtvényfejtés, pletykalap-olvasás, evés-ivás. Még a Kedves is kibírta, bár ő inkább olyan aktív pihenős fajta, de megköszöntem, mert végig kibírta. Ugyanis azzal nyitott még két-három hete, hogy ha van valami fontos, ő bizony visszajön az értekezletre. Hát nem volt semmilyen fontos, de inkább reménylem, hogy ráeszmélt, hogy elég fura lett volna, ha visszajön. És GD, persze hogy vannak exes dolgok. Pl. úgy bocsátotta útjára a Kedvest, hogy “ha nagyon megunod a nyaralást, szívesen várunk ám vissza”. Görény egy beszólás volt, na most mit mondjak, amikor úgy teperek, hogy a szüleimmel közös nyaralás jól sikerüljön… Mindegy. A politikám, hogy igyekszem ezeket a kis tüskéket elviselni, nem hagyni, hogy belémfúródjanak, megpróbálom elhajítani őket messzire, nem felemlegetni. Aztán lehet, hogy csak rohadtul hazudok magamnak, és azok a tüskék igenis bennem vannak, csak a homokba dugom a fejem. Nem tudom, de amióta így gondolkodom, és megpróbálom nem felvenni ezeket a piszkálódásokat, kicsit jobb. Bár így is ki-ki buggyan belőlem egy-egy megjegyzés a dolgot illetően, amiért haragszik a Kedves, de megmondtam neki, igenis zavar ez a dolog, és szeretném, ha tudná, ha idegesíti is az a pár megjegyzés. A legfurább viszont, hogy ezekről a dolgokról nem meséltem a kolléganőimnek. Amúgy nagyon jó kis társaság, 4 egykorú lány, egyforma problémákkal, hasonló cipőben. Szóval nem meséltem nekik, és mégis feltűnt nekik, hogy az ex folyton rosszal valamit, neki semmi nem jó, folyton beszól. Oké, biztos rossz napja van, semmi se tetszik. Aztán a múlt héten egész normális volt, amikor én nem voltam. Hopsz “tök olyan, mintha rád pikkelne”. Már nekik is feltűnt, hogy minden böki a csőrét, mindenbe bele kell szólni. Szóval így állunk. Jó, hogy végre van kivel megosztani a dolgaimat, talán ezért sem olyan nagyon sűrgős leírnom ide ezeket, mert van kivel megdumálni. Hát ez a helyzet. Volna még mit mesélni, pl hogy egész jó kis fél-hétvégét töltöttünk el anyósjelöltnél, pedig előzőleg elég zabos-rosszkedvű volt. Ugyanis anyáék nyaralás előtt ott aludtak velünk egy estét nála, és valamiért nagyon furán viselkedett a Kedvessel, annyira, hogy úgy felhúzta magát, hogy a nyaralás alatt fel se hívta. Erre szombaton odaállítunk kettecskén, és olyan kis cserfes volt, moziba is mentünk… Szóval elég kiszámíthatatlan, de most jó volt. Sajna megint megyünk, pedig maradnék a fenekemen kicsit már, sőt megint füvet kell nyírni, megint nekünk az ottani telken, még jó, hogy még 2 kedves rokon is tulajdonos, akik rá se bojszintanak a dologra, nyírjuk csak. Mindegy, eldolgozgatunk a Kedvessel.
No, jól megszaladt velem a ló.