Ákos : A lepkegyűjtő
Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.
Mennyi kérdés, mennyi féltés,
Sok értelmetlen áldozat.
A lepkegyűjtő emlék után kapkod,
És felgyűlik a holt anyag.
De bárhogy fáj: Elmúltál!
Te gyáva perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Bárhogy fáj: Elmúltál!
Te drága perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.
A másik nagy kedvencem ez. Milyen igaza van, ugye? Annyira magaménak érzem ezt a dalt, hiszen mennyit mereng az ember a múlton, az idő szépítő ködfüggönyén át felsejlő perceken, hogy milyen szép is, meg jó is volt, de jó, hogy a pillanat emléke enyém, és hogy fáj, hogy elmúlt.