Fáradt vagyok, nagyon, talán a tegnapi találkozó hajnali fél kettője
miatt. Meg tele a bakancsom. És ez nem jó így. Mert elég az
utazgatásból! Igen, meg lusta vagyok, és elég a kihívásból. De lesz, és
ez van. És most nem sok értelme van hülyeségeket összehordanom, mert
jobb nem lesz. Akartam ezt a sulit, hogy a Kedves ne csalódjon bennem,
igen, nem magam miatt. És ezt be kell vallanom, magamnak is, másnak is
be kéne, és ez üt vissza most. És húznék délre, mint a vadlibák,
haza… De ügyes leszek, megkeményítem magam. Lepörögnek a dolgok
rólam… És befejezem, mert erőteljes bőghetnékem van, és ez nem túl
kifizetődő itthon anyáék előtt, mert csak feleslegesen aggódnak, aminek
megint semmi értelme. Megyek, oszt alszok. És azért is minden jó
lesz!(csak ne csikorgatnám a fogam…)